Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Kuntár Lajos: Népművelési eredmények és gondok
veinél népművelési munkakörben alkalmazott dolgozók” és ,,az egyes népművelési intézményi munkakörök betöltéséhez szükséges képesítésiről”) kimondja, hogy a népművelési munkaköröket a jövőben csak szakképzett személyekkel lehet betölteni. Amennyiben a pályázók között ilyen nincsen, a kinevezett személynek vállalnia kell, hogy a szakképzettséget záros határidőn belül megszerzi. A rendeletekben meghatározott munkakörökben jelenleg dolgozók szintén kötelesek az előírt szakképesítést megszerezni, illetve ismereteikről szakmai vizsgán bizonyságot tenni. A szakképesítési rendelet rendkívül nagy jelentőségű. Megjelentetésével szakma lett a népművelés. Előtte senkitől sem kértek népművelési ismereteket az állások betöltésénél. Ez a körülmény erősen éreztette is hatását a népművelők személyi állományának alakulásában. Ezentúl a rendelet értelmében megkövetelhetek az alapismeretek s csak az vállalhat népművelési munkát, aki bizonyságot tesz alkalmasságáról. Az a tény, hogy a népművelési dolgozók többségének egyetemi végzettséggel kell rendelkezni, rendkívül emeli a népművelés tekintélyét és a munka nívóját. A Művelődésügyi Minisztérium a szakképesítési rendelet kiadásával nagyban elősegítette a népművelés további fejlődését. Mivel a végrehajtás a tanácsok feladata, nagyrészben tőlük függ, hogy hogyan teremtődnek meg a korszerű népművelés személyi feltételei. A művelődési otthonok hálózati rendszere A társadalmi igénynek megfelelően, a felszabadulás után fokozatosan létrejöttek a népművelés intézményei, az utóbbi évekBen kiépültek és továbbfejlődtek hálózati rendszereik. Különösen jelentőssé vált a művelődési ott- hon-mozgalcm nagyarányú fejlődése mind számszerűségében, mind pedig célszerűségében. Az újonnan épült művelődési otthonaink egyre jobban megfelelnek a korszerű népműveléssel szemben támasztott igényeknek: a nagyterem mellett megtaláljuk bennük a könyvtár, a klub, a szakkörök, a műkedvelő művészeti csoportok helyiségeit. Az új művelődési otthonok — váro- son-falun egyaránt — külsejük és felszerelésük tekintetében — nyugodtan állíthatjuk — méltóak arra, hogy az adott közösség művelődési központjává, „templomává” váljanak. Nem hallgathatjuk el azonban, hogy a nagy költséggel, a közösség összefogásából legnagyobbrészt társadalmi munkában épült művelődési otthonok többségében nem folyik megfelelő munka. Falvainkban általában alacsony a művelődési otthont rendszeresen látogatók száma. Fontos feladatként jelentkezik tehát a hatásfok-emelése. Semmiképpen sem fogadható el és nem magyarázható semmilyen indokkal az a tény, hegy jelenleg falvaink lakosságának mintegy 20—25 százaléka művelődik. A művelődési otthonok korszerű, vonzó, a helyi igényekre épülő munkája segítheti csak elő a látogatók számának emelését. Az ilyen munka kialakítása azonban folyamatos szakmai segítést, támogatást követel. Ez pedig még nincs meg, vagy legalábbis nem hatásosan. A művelődési otthonok egységes és folyamatos szakmai segítése megköveteli a hálózati rendszer teljessé tételét. A művelődési otthonok hálózatából ugyanis hiányzik az egyik legfontosabb láncszem, a megye valamennyi művelődési otthonát összefogó szerv: a megyei művelődési ház. Az 1980-ban létrehozott megyei népművelési tanácsadók ugyan feladatul kapták a megye valamennyi művelődési otthonának szakmai segítését, ilyen irányú tevékeny159
