Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Koncz István: Család-ciklus

nunk célozni. Az, véleményünk szerint, egy másik jelenség: mindenképpen felszíni, s remélhetőleg átmeneti. Akkor és ott, amikor és ahol egy színház a közéletiség magasáig tud emelkedni, ha aktuális társadalmi kérdésekben nyugtalanítani, állásfoglalásra kényszeríteni, s befolyásolni tudja a közvéleményt, ha a szó legjobb értelmében közüggyé tud Ágálni, akkor — véleményünk szerint — vele együtt ez a másik, külsődleges, persze a kasszát érzékenyen érintő, mondhatnánk „üzleti” gond is megoldódik.

A fiatal veszprémi színház eddigi, két és fél évadra terjedő pályája alatt kétségtelenül voltak hetek és hónapok, amikor a műsoron szereplő darab a megye valamennyi kisvárosában a legfontosabb közügyek egyikévé tudott válni. Nemcsak a legfontosabb kulturális, hanem társadalmi, sőt: politikai eseménnyé. Vélemények és ellenvélemények csaptak össze, mégpedig nemcsak a hivatalos ankétok megszokottan langyos hangnemében, hanem őszinte dühhel és élességgel, például Mesterházi Tizenegyedik parancsolat című darabja körül amely felett pedig Pesten hullámok nélkül folyt el az idő); ugyanígy a fiatal Dévényi Róbert (különben a legkevésbé sem kimagasló értékű) első darabja, a Vidékiek; valamint a már említett Nagy család körül.

Vessünk egy pillantást a veszprémi színház idei műsortervére ebből a szempontból: a közéletiség szempontjából. A család — ebben az egy szóban foglalhatjuk össze és jelezhetjük, milyen határozott profilt szánt önmagának, milyen programot kívánt a színház az 1963/64-es évadban kialakítani. Persze, nem kizárólagosan, hiszen vannak a műsortervben olyan darabok is, amelyeket a legkevésbé sem lehet, s nem is szükséges belekényszeríteni a család problémakörébe. Nyilván nem állíthatunk olyan követelményt egy társulat elé, hogy kivétel nélkül minden produkcióját az egész évadon át egyetlen eszmei célkitűzés szolgálatába állítsa. Az azonban tény, hogy a család problematikája dominál az idei műsortervben, a bemutatott vagy bemutatásra kerülő művek nagyobb része ezzel a problematikával van összefüggésben.

Októbertől február végéig világos, összefüggő láncot alkotnak a családi tárgyú színpadi művek Veszprémben: évadnyitás Móricz vígjátékával, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül cíművel: utána két új magyar mű ősbemutatója (Németh László: Nagy család, színmű; illetve Gyárfás Miklós: Lángeszű szerelmesek, vígjáték); s végül egy Tolsztoj-regény színpadi átdolgozása: az Anna Karenina. Nem töri meg ezt az összefüggő láncot a közbeiktatott Shaw- hemutató, a Szent Johanna műsorra tűzése sem, jóllehet ez természetesen nem a műsorterv központi gondolatát szolgálja.

Bárki jogosan — vagy látszólag jogosan — szemére vetheti most e sorok írójának: felvetjük a közéletiség igényét,.» ennek ürügyén a család-ciklus ismertetésére szorítkozunk. Közéletiség és a család problematikája — egyáltalán hogy kerül egymás mellé e kettő? Nem éppen ellentétes fogalmakról van-e szó? Hiszen világirodalmi példákat, sőt tendenciákat lehet felhozni ellenérvül: a kései görögség művészetétől, az úgynevezett hellenisztikus kultúrától napjainkig a művészet ■— annak bármely ágát tekintve — éppen mindig akkor „menekült” a szűkebb értelemben vett társasélet, a család és magánélet alacsonyabb és veszélytelenebb szféráiba, amikor a tágabb horizontú társaséletben, a közéletben való mozgásról, akár belső teremtő erőinek kimerülése miatt, akár külső hatalmi erők kényszerítő hatása alatt, lemondott, illetve kénytelen volt lemondani.

153