Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 1. szám - Fodor András versei: Egynémely hadakozóra. Az ember

Konok jász-arcán hunyorgó titkok: így vallatott meg vénséges szüléket.

Révült szavából hallani, hogy éjjel a holt pajtában pásztorok mesélnek.

Beszél, karját szép ívben hátravetve. Antik szobor mozdulna így, ha élne. Hozzánk beszél, de mintha Európa tárult falakként nyílana köréje.

Csak úgy érdemes élni, ahogy ő él, a teljeset, az igazit keresve, e vad világban embernek maradni, — ezt hagyta ránk, késői gyermekekre.

Szárnyal velünk a csendes, nyári éjjel, figyeljük őt a bölcset önfeledten, — és pillanatra meghökkenve hallom: cirregnek kinn az őszikék a kertben.

Barabás László: Csellós