Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1964 / 1. szám - HAZAI JEGYZETEK - Horváth János: Emberek a pusztán
A dalostalálkozó négy bemutató helyén összesen 205 mű hangzott el. Ha kor szerint négy főcsoportra osztom, a következő statisztikát kapom: Elhangzott 41 preklasszikus mű (20,00%) 7 bécsi klasszikus korból (3,41%) 34 romantikus mű (16,59%) 123 mai szerző műve (60,00%) A legújabb kor nagy arányszáma természetes. Karvezetőink ma már igen sok jó mű közül válogathatnak. Kórustagságunkhoz közel állnak, mert benne élünk a korban, melyről szólnak. (Vasi szemmel nézve és az utóbbi években alakult kórusok vezetőinek óhaját tolmácsolva, jó lenne, ha a megjelenő új művek között több a capella, könnyű kórusmű szerepelne. A kíséret megoldása a legtöbb helyen személyi és hangszeres hiányba ütközik.) Érdekes, hogy százalék arányban a preklasszikus művek következnek a mai szerzők után. Helyesen felfogott pedagógiai érzékről tanúskodik. A polifon stílusú művek kiváló iskolái ;,\z, önálló szólaméneklésre való nevelésnek. Még fülünkbe csengenek a dalostalálkozó akkordjai. Művelődési és Sportházunk előtt még ma is látjuk a több ezer dalostestvért, akik az ország különböző részeiről jöttek, sokféle foglalkozású, hivatású egyénből tevődtek össze, mégis összetalálkoztak egy nagy közös érzésben: a muzsika szereteté- ben. Ügy érezzük, a dalostalálkozó mindenkinek adott valamit. A kórustagoknak, karnagyoknak erőt, lelkesedést a további munkára, a nagyközönségnek pedig egy nagy felismerést, amit a kórusok sugároztak Szombathely ősi utcáira: a zene nagy összetartó, közösségformáló erejét. Béke fi Gábor EMBEREK A PUSZTÁN A puszta Váratlanul és hirtelen bukkan elénk. Hetek óta nem esett eső, de itt a fák egybehajló ágai alatt még mindig tócsákba zöttyen az autó. Az erdei utat. nem autóknak építették. A hintó még valahogy elgurult rajta, ha ugyan kíváncsi volt az uraság a pusztára . . . Míg lefutunk a domboldalon, a szívem megtelik vegyes érzelmekkel. Egyfelől gyönyörű ez a táj, a természet mindent megad, amit csak megadhat. Másfelől, mint egy farkasverem, elzáródott a nagyvilág szeme elől. Itt élni, leélni egy életet: csendes világ, egyhangú élet. Tacskánd-puszta. így hívják. Biztosan valamelyik uraságtól kapta a nevét. Az Endrődy grófok cselédjei éltek itt legutoljára. És ma? Ma is itt él 29 család. A hosszúra nyújtott cselédházak arccal egymáshoz fordulva kuporognak még a völgyben. A domboldalon, kicsit a házak fölé magasodva istállók, sertésólak sorakoznak, körülbástyázzák a majort. A legközelebbi lakott hely: Hosszúpereszteg — légvonalban alig több három-négy kilométernél. Pusztaláncmajor három, Káld talán öt kilométer ide. Nem nagy 140
