Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Várkonyi Nándor: Weöres Sándor pécsi évei

német középiskola alapítása és a bundista mozgalom erősítése. A Jahus Pannonius Társaság vállalta a szellemi ellenállás vezetését a maga eszközeivel, vagyis a bölcsészeti kar hiányának lehetséges pótlását s a pángermán szervezetek működésének ellensúlyozását. E törekvések leghatásosabb fegyverének folyóirat indítása mutatkozott. A lapkiadás gondolatát Makay Gusztávval ketten vetettük fel, s az indítást megelőző kerékasztal-tanácskozásokon a megye és a város közéleti vezetői, élükön Fischer Béla alispánnal és Észté rg ár Lajos polgármesterrel, nagy súlyt helyeztek e programpont keresztülvitelére. Ezt jelezte a lap címe: „Sorsunk” és Zrínyitől vett jeligéje: „Egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók”. A program e pontját kikürtölni természetesen nem lehetett, viszont helyt kellett állni érte.

Minthogy a szerkesztéssel engem bíztak meg, feladatom volt a hivatott írók beverbuválása a szűkebb munkatársaságba, s lehetőleg exisztencia kieszközlése számukra, hogy akadálytalanul közreműködhessenek. Ezen a téren Esztergár polgármester mutatkozott a legtevékenyebb pártfogónak; megteremtette a Városi Könyvtár alapjait, s felállításával és vezetésével Weörest bízta meg; rajta kívül a városházán állást adott Bajcsa Andrásnak, Csorba Győzőnek és Bárdos! Németh Jánosnak. Weöresnek azonban képesítést kellett szereznie, s a gyakorló év egy részét a pécsi egyetemi könyvtárban, másik részét a pestin szolgálta le.

Hamarosan felment Pestre, s így ismét sűrű levélváltásnak eredtünk. Ö akkor már kívülről ismerte a pesti íróvilág flóráját és faunáját, s szívesen vállalta a kapcsolatok kiépítését mivelünk. Először 1940 októberében értesítettem, hogy lapot készülünk indítani, egyelőre „Pécsi Szemle” a neve, nagyjából felvázoltam a munkatervet, s kértem, vállalja el a társszerkesztést, miután pécsi állása biztosítva van. Helyeslőén válaszolt:

Ami a „Pécsi SzemTe” tervét illeti, nagyon örülök neki és bízom benne, hogy együtt fogjuk szerkeszteni Pécsett; bízom benne, hogy Te nem helyeződsz el onnan, én pedig odahelyeződöm. A lap-programm, melyet összeállítottál, szerintem teljesen jó; az anyagi megalapozás reálisnak és életképesnek látszik, a szellemi rész pedig Pécsett megvalósítható. Legfeljebb a „Pécsi Szemle” lapcím helyett kéne valami frissebb, vonzóbb. (1940. nov. 5.)

A lapcímmel mi sem voltunk elégedettek, s emlékszem, hogy egy ízben Lovásszal és Makayval efölött tanakodva, indítványoztam a „Sorsunk” nevet, amit mindjárt el is fogadtak. De ez később történt, addig is állandóan tájékoztattam Weörest a dolgok állásáról. Válaszait sorra közlöm, mert híven tükrözik véleményeit és lelkiismeretes fáradozását. Egyébként akkor végre, sok panasz után, amiket nem említettem, elkészült a nagy „Krónicsz-vers”, és pillanatnyilag a „Kurészek” címet viselte, ha jól tudom, Kerényi Károly ajánlatára; írtam neki, hogy szeretném a lap első számában azt közölni tőle.

Tán mondanom se kell — felelte —, nagyon örülök, hogy a tervezett pécsi folyóiratból csakugyan lesz valami és hogy Te leszel a szerkesztője. így remélem én is; Pécsett csak akkor lehet nívós folyóiratot csinálni, ha Te vezeted, nincs a közelben más, aki erre alkalmas; sőt úgylátszik egész Magyarországon sincs, hiszen a jelenlegi folyóiratok egytől-egyig sivárak, fakók. Ügy érzem, Te nívós, változatos, érdekes

125