Életünk, 1964 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1964 / 1. szám - Morvay Gyula: Hurcolkodás az élettel (Elbeszélés)

kezdett. A gyümölcsfák két kézzel ölelték magukhoz Mártont. „Lesz, aki rendben tart minket, lesz, akinek termést hozunk”.

Gaál Gerzsonék előtt bútorokat raktak kocsira, Agócs Andráséknál meg éppen most rakták le a régi, parasztikus kis ágyakat, mivel a városban újakat vettek. Szőttek-főttek az emberek; az asszonyok nevetgélve pakolásztak, a gyerekek a magasra rakott bútorok tetején nevetgéltek. Viola Márkusék háton, batyuban vitték fel a városba az apróságot, Bujáki Pál menye meg nap mint nap fazékkal ment a városba.

— Már megkérdezem, lányom, mit hordozol a városba abban a fazékban — kérdezte Márton.

— Gulyást, pörköltet, káposztát. Apósom itthoni főzetet ehetnék, hordani kell neki, de már nem sokáig bírom. Se pénzzel, se idővel nem bírjuk. Sehogyan sem bírjuk, inkább jöjjön haza, hiszen itthon is kellene a keze a ház körül.

Gaál Gerzson hazajött, aztán — ki tudja miért — megint a városba hur- colkodott. Rakodás, kavarodás volt a faluban. Kispál Márton nyugodtan nézte háza elől ezt a nyugtalan mozgolódást. A szövetkezet elnöke megkérdezte Mártontól.

— Most már én kérdezem, Márton — mi ez?

Jönnek-mennek az emberek, az isten se bírja őket visszatartani. Mi van abban a városban, hogy így elszivattyúzza innen az embereket? Szép nők? Vagy töméntelen sok pénz? Vagy mozi? Hiszen az nekünk is van? Mondd meg már, te hogyan voltál ott? Mi hiányzott, hogy elmentél, mi hiányzott, hogy hazajöttél?

— Hiányzott a fű, fa, virág, a tiszta levegő, a föld, meg az állat. Azóta sem hallottam kutyaugatást, csak most. Fülem nem fájdul meg, már nem hallom a szoba kongását. Minden hiányzott, Máté, minden ... És hogy mi ez, amit itt látunk? Ez nem más, Máté, mint hurcúkodás.

— Hurcúkodás?

— Az. Hurcúkodás az élettel — mondta Márton. Máté nem felelt, nem is akart, nem is volt ideje: a városba, a városból hurcolkodó, jövő-menő embereket nézte.

13