Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Hegedüs Ferenc: Sobri Jóska szombathelyi évei és egy veszprémi könyv
Balogh adatai annyira alapvetőek, hogy ismernie kellene őket annak, aki SoDrirol ír. Veszprémben meg inkább illenék, hogy ismerjek ennek a szorgalmas tudósnak a műveit, hiszen Balogh Gyula Veszprém megyei volt: Thásziban született 1837-ben. Ó alapította az első Vas megyei újságot, a Vasmegyei Lapokat, amelynek tizenhét esztendőn keresztül volt a felelős szerkesztője. Újságjában is, könyveiben is sok köztörteneti és irodalomtörténeti érdekességű adatot publikált a megyei levéltár aktáiból. A Sobri- ítéletet akkor tette közzé, amikor megjelent a Rudolf trónörökös védnöksége alatt tervezett megyei monográfia-sorozat első programadó felhívása. Ez Vas megyével kapcsolatban Sobri nevét is tartalmazta. Az ítélet közzétételével a honismertető sorozat Sobri-cikke írójának akart hiteles adatokat szolgáltatni. Kár, hogy magánosoknál egyre ritkábban találhatók meg a könyvei és a bennük felhalmozott sok ismeretanyag a kutatók részére is csak egy-két közgyűjteményben lesz hozzáférhető. Dienes előadásának „hitelt érdem- lő”-vé nyilvánításától és adaptálásától azonban mégis megóvhatta volna magát a veszprémi életrajzíró, ha legalább Vahot Imrének hisz. Vahot Imre ugyanis 1846-ban felkereste Sobri apját, akivel hosszan elbeszélgetett és akit Böske leányával és kisebbik fiával, Jancsival együtt le is fényképeztetek. A fénykép alapján színes rézmetszetet, a beszélgetés alapján pedig négyoldalas cikket közölt folyóiratában. Cikke is tartalmazza, hogy Sobri Szombathelyen raboskodott és hogy a szombathelyi porkoláb felesége volt a szerelme. Vahot cikkét a veszprémi életrajzíró is ismeri. A Sobri családról készült rézmetszetet át is veszi belőle könyve 38. oldalára, a 39. oldalon pedig kivonatot készít Vahot és az öreg Pap beszélgetéséből. Csak éppen azt a réseét nem olvasta a cikknek, ahol a szombathelyi fogságról és a szombathelyi porkolábné szerelméről szól? Lehet egy négyoldalas cikket ilyen lóugrás- szerűen olvasni? Avagy olvasta, de nem hitt neki? Megint pontosan a szombathelyi részeket nem tudta elhinni? Nem jutott eszébe, hogy Vahot Sobri apjától szerezte az adatait, az meg talán mégis csak tudta, melyik tömlőében ült a fia? Az sem tudott hitet csiholni beléje, hogy Vahot kora egyik legjobb újságírója volt, aki a megírás elevensége mellett adatai megbízhatóságára is nagy súlyt helyezett? Úgy véljük, hogy Vahot Imre irodalomtörténeti patinájú neve legalább annyit kötelességévé tett volna, hogy Dienes előadásának ismertetése után megjegyezze, hogy van más előadás is, pl. Vahoté. A Vas megyei fenyítő törvényszék ítéletének fényénél nem tudjuk elképzelni, mi avatta Dienes előadását adaptálója előtt annyira hitelt érdemlővé? Magát Dienes füzetét nem ismerjük, de abból, ahogy a veszprémi könyv ismerteti, azt kell kivennünk, hogy nem mondja meg sem az időt, amikor az általa előadottak történtek, sem azt a bíróságot nem nevezi meg, amely Sobrit Zircen elítélte. Csodálkoztunk is, hogy az sem bökte meg a veszprémi életrajzíró szemét és nem merült fel benne a kérdés: volt Zircen olyan bíróság, amely Sobrit lopásért elítélhette? Ha másutt ítélték el, hogyan került mégis Zircre a tömlőébe. Hiszen, ha ezekre a kérdésekre nincsen kielégítő felelet, akkor a levegőben lógó mese az egész történet. Dienes könyvét alighanem a veszprémi sovinizmus szülte. Ügy látszik, ez a sovinizmus az új Sobri-életrajz szerzőjét is megkísértette, ezért ragaszkodott Dienes előadásához. Ezt a ragaszkodást látva a Veszprém megyei Sobri-emlékekhez — köztük a csak vélt Veszprém megyei emlékekhez is —, viszont nagyon csodálkozunk: hogyan lehet, hogy még nem fedezték fel Kisfaludy Sándor betyáremlékeket tartalmazó leveleit? Kisfaludy Sándor ugyanis az 1837. év első hónapjaiban három levélben is tájékoztatta sógorát, Szegedy Ferenc udvari tanácsost, a Sümeg környékén is elterpeszkedett betyárvilágról. Két levelében a betyárvilág okait 151
