Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - Tóth Elemér: Nyárvég (Vers) - Érsekújváry Lajos versei - Kellett a vér
NYÁRVÉG TOTH elemér Tyúk-kapirgáltató délutánok csendjében, amikor a kertek alá szöknek a kutyák, seregély-rajok ringanak elő a messzeségből. Amerre szállnak, felkavarják a levegőt, mint sok-sok eleven ventillátor, aztán hirtelen szétrebben a csapat, kis darabokban rápotyognak a fákra. És micsoda lármát csapnak, az ember csak győzze hallgatni őket, szerencsére pillanatig sem tudnak egy helyben maradni, tovább repülnek. Távolabb elnyeli őket a szilva-kék erdő. Nemsokára megkezdik majd az őszi-szántást, megcsillan a nedves szén-fekete barázda éppen úgy, mint gyerekkoromban, pedig mennyi minden megváltozott azóta. Előjönnek a varjak is, szem.elgetni kezdik a gilisztákat a földből, azok meg csak tekeregnek gyanútlanul még az utolsó percekben is, mert nincsen szemük, nem láthatják a veszélyt. Hányszor elnéztem ezt, míg kérődzve pihentek az ökrök a föld végén, meg-megcsörrent fejükön a lánc. Még a csörrenést is, mintha hallanám, pedig messze van az már, mint a gyerekkor. ÉRSEKÚJVARI LAJOS VERSEI: KELLETT A VER Éjfélre járt már, amikor a telefon csengett, és a mérhetetlen csendet darabokra törte. A cipőgyárban éppen akkor sok munkás dolgozott, amikor nullás vért kért egy hang esengve.
