Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 1. szám - Káldi János versei - Egy majori könyvkölcsönzésre

Fújj, te szél, forradalmas hévvel, vidd e tetőket innen el a porba, semmiségbe, s rázd meg azt is, ki tétlenül hever; a szolgalelket fújd-szakítsd ki belőle: emberré hadd legyen! Vegye fel őt is kisfiaként közös anyánk, — a történelem.

EGY MAJORI KÖNYVKÖLCSÖNZÉSRE

Örök-szép, ahogy álltok itt, s a könyvért nyúl ki kezetek, forogtok friss izgalommal, mint mikor szélben fa rezeg.

Örök-szép ez a mosolygás, ami fölsüt arcotokon, ó, mennyi derű futja be e szobát, ó, mily vigalom!

S ahogy a nyújtott kezeket nézem, — már azt látja szemem, hogy századok mélyéről is nyúlnak itt kezek, hidegen: a régi cseléd-kezeknek sora a messziségen át, annyi kín-könnyön át, az is ideverekszi most magát.

Ha a kezetek nyúl, bizony azok régvolt keze is az, tördelt-tépett, suta ágként itt száll-hajlong e sugaras tisztaságban! A múlt éhe, a szellem volt vágya, az is itt nyújtja kezét, míg folyik tova ez az est, mint a víz.

Ó, elszáll az idő! — Zizeg bennem e kép hazafelé: lengnek a könyvtartó kezek, élőké és halottaké.

Ballagnak haza szívemben, feledve ütést, tizedet, mosolygón és tűnődőén, mint harc után a győztesek.