Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - Szabó Jenő: Aki hallja a szirénát (Hangjáték)
ben öngyilkosság a leszállás. Ha Kurt, aki mellettem repült, észre nem veszi, szépen felrobbanok leszálláskor.. . Egyszerű, le kellett dobnom . . . Ezt csak megértheti! Miért nem felel? Hallja? Miért nem felel? (Tölt, iszik és most már lassanként érződik rajta a szesz hatása.) Hát igen, itt dobtam le... Magának nem mindegy, de végeredményben egyre megy . . . Varsó helyett maguk kapták. .. Mit tudtam én, hogy az a kis város, amely árva templomtornyával meg házaival alattam szétterül, éppen a maguk városa? Nem tudtam és nem is tudhattam!... Ezt be kell látnia... Be kell látnia! (Egyre fokozódik a részegsége.) Hallgat! Átkozottul hallgat!... Értse meg, ember, már zuhanásban voltam, és mintegy négy-ötszáz méternyire lehettem, kezem a bombakioldón, amikor a templom tornya mellett megpillantottam a vörös keresztet... Miért néz így reám? Nem hiszi el, hogy így volt?... Miért hallgat, az istenit magának . .. Mondjon már valamit... (Tölt, iszik.) Hát nem húztam vissza a kezemet! Mit bámul?... Maga még sohasem lépett reá úton átfutó hangyára? Mit bámul így reám?.. . Nem húztam vissza a kezemet. Nem húztam vissza és meghalt kétszáz ember ... Kétszáz ellenség ... Katona vagyok, parancsot teljesítettem . . . Érti? Parancsot teljesítettem: öltem . . . Még mindig hallgat? Feleljen, hallja, feleljen! (Letépi a falról a képet.) Hallod, felelj! Nyisd már egyszer ki azt a konok, hallgatag szádat... Hallod? Neked beszélek, te disznó!! Beszélsz vagy összetiporlak! (Földhöz vágja a képet, rátipor.) Most sem felelsz, te kutya? Hallgatsz? De rajtam nem fogsz bosszút állni a hallgatásoddal, mert én belédfojtom a hallgatást. (Revolverével többször belelő a képbe.) Ügy, ez a tied, átkozott, most már van okod hallgatni... LÖHNERT: (be) Százados úr, mi történt? BECK: (most már erősen érezni rajta, hogy italos) Ez itten ... az a leány. . eh, az egész város... mind, mind lesnek reám, meg akarnak ölni... LÖHNERT: Túlsókat ivott, százados úr, feküdjön le! BECK: (motyogva) Lefekszem... lefekszem, de előbb még megtöltöm a pisztolyomat ... Vigyáznom kell, hogy ezek meg ne öljenek... Ezek, mind, az egész város meg akar ölni.. . ölni... (Zene.) LÖHNERT: Százados úr! BECK: (álomból ébredőén) Mi az, mi történt? LÖHNERT: Indulnunk kell... BECK: Jövök . .. mindjárt jövök ... Tegnap este pocsék sokat ittam . .. Hülyeség. Az ember azért iszik, hogy felejtsen, és éppen akkor jut minden az eszébe... LÖHNERT: Egy kis reggeli séta jót fog tenni... Nézze, az ég már világos, hajnalodik. Szeretek ilyenkor menni. Minden olyan csendesen békés. Most kel fel a nap. Nézze, milyen aranyosan csillognak a templomtornyok. BECK: (felfigyelve) Templomtornyok? LÖHNERT: Csodálkozik, ugye... De ebben a kis városban három is van, a káptalan meg ... BECK: (nevet) Három templomtorony... Azt mondja, három templomtorony! LÖHNERT: Százados úr ... nem értem . .. BECK: Három templomtorony! Hadnagy úr nevessen maga is, annak a városnak csak egyetlen egy templomtornya volt... Egyetlen egy, érti? LÖHNERT: Sajnálom, százados úr, de egyetlen szót sem értek az egészből. 69
