Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 1. szám - Pék Imre: Álarc nélkül (Vers)

ÁLARC NÉLKÜL

PÉK IMRE:

Azért lépem át küszöböd, hogy szeress, és mondom: itt vagyok.

S Te vársz, hogy szeresselek.

A világ kíváncsi szeme becsukódik, s ablakodon, mint szemed pillája — a függöny megremeg.

... vállad őrzi majd csókom helyét...

S mire az halvány rózsaszínbe lágyul, én újra itt vagyok.

Álarcom kint, ajtód előtt hagyom, és könnyen lépem át küszöböd, kit nem nyomaszt vád, senki vádja, mert jöttem, hogy szeresselek.

A világ kíváncsi szeme becsukódik, s ablakodon, — mint szemed pillája — a függöny néha megremeg.

... és vállad őrzi majd csókom helyét... de szíved szívemet őrzi-e majd, míg újra itt vagyok?