Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - SZEMLE - Költészet vagy retorika? Kiss Dénes: Porba rajzolt szobafalak (Tüskés Tibor)
a világgal, a szerelemmel, az írással való találkozásuk már a városba költözés idejével esik egybe. A talajta- lanság érzésével néznek először körül, a helykeresés öntudatával szólalnak meg, s ha sikerül: a saját hangjukra való rátalálással folytatják. Kiss Dénes első kötete tulajdonképpen nem más, mint ennek az útnak lírai tükröződése. Zala megyében, Pacsán született, apja nyugtalan természetű ember, valószínű anyjához sem tudott közelférkőzni, aztán városba kerül, Pécsre, majd különféle vargabetűk után a fővárosba költözik. Családból kiszakadva, iskolából korán kikopva az üzemek világát, a gépek nyelvét, a gyári munkások életét ismeri meg. Itt találkozik az élettárssa], a barátokkal, az irodalommal. Ko" rán megnősül, albérletben él, felesége is dolgozik, kevés a pénzük, zsíros kenyeret esznek stb. Életének ezekre a mozzanataira, mint egy epikus vázra épül költészete, ám hozzá a lírai kötőanyagot még nem sikerült mindenütt megtalálnia, a benyomásokat nem sikerült költészetté emelnie: a felsorolt epikus elemek minduntalan kiütköznek verseiből. Szerencsésebben jár az, aki nem hallgat a költőre és a kiadóra, s a verseket nem a kötetben való közlésük sorrendjében ismeri meg s olvassa el egyvégtében, hanem szemel- getve, hol itt, hol ott felütve a könyvet, vagy méginkább, ha már korábbról — a lapokból, folyóiratokból ismerve a költő nevét — hozza magával e versek élményét. Furcsamód — épp fordítva, mint lenni szokott — ezek a versek külön-külön többet nyomnak, mint együttesen. A ciklikus beosztás — melyet Kiss Dénes kötete is követ, s mely a versek kötetbe rendezésének irodalmunkban Ady óta elfogadott, bevált módja — itt ártalmára van a verseknek. A három ciklus (Őszinte monológ, Porba rajzolt szobafalak, Húzzuk tovább a hálót) — különösen az első kettő — önmagán belül annyira egyetlen témát, s annyira egyféleképpen variál, hogy a kötet egésze óhatatlanul egyhangúvá válik. Annyit ér minden költő, amennyit a világból el tud ragadni s amennyit abból olvasóinak vissza tud adni, szét tud osztani. A kötet három ciklusa három ölelésnyi valóság. Az Őszinte monológ — különféle cím alatt — a fizikai munka lendületét, a gyári élet pátoszát énekli, inkább kívülről szemlélve, indokolatlan emelkedettséggel, mintsem a pórusokba, izmokba szívódó keménységet megéreztetve. A Porba rajzolt szobafalak című ciklus szerelmes versek rövid füzére, mely- lyel a költő a megtalált kedves szépségét, hűségét díszíti. Néhány kivételesen jó vers izgalmát a harmadik ciklus kínálja, a Húzzuk tovább a hálót, a költő elénk tárulkozó arcképe itt a legrokonszenvesebb, a világról, közéletről, nemzedékéről, gondjairól és örömeiről itt vall a legegyénibben, legárnyaltabban. A kötet általában egyenletes színvonalú, megmunkálatlan, félkész darabokat nem találunk benne, az „első kötetek” átlaga fölött jár. Kiss Dénesnek költő-szeme van a jelenségek meglátására, s néhány egészen szép, erőteljes és eredeti képét sokáig nem felejtjük el. Mi teszi mégis a versek java részét egymáshoz hasonlóvá s a kötet egészét némileg egyhangúvá? Kiss Dénesnek s a magyar lírában sorstársainak — kikről föntebb szóltunk — láthatóan előbb volt mondanivalójuk, s csak aztán tanultak meg pontosan fogalmazni, tisztán szólni, árnyaltan beszélni. A költő láthatóan maga is érzi ezt, sőt mintha még hivalkodna is vele: „Földekről, gyárakból jöttünk: / fű-, por- és acél244
