Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Cs. Nagy István: Gazdag Erzsi

váltás egyébként indokolt, ez — a mindenáron való ismétlődés — nem kötheti meg a költő kezét. Egyébként Elek is elismeri a párhuzamos szerkezetek mellett a kontrasztos megoldások jogosultságát ugyanebben a korban egy sor Weöres-versre hivatkozva. A végső kérdés tartalmi: a tolvajt elűző gazdasszony örömét fejezi-e ki az a hej!, vagy a cica bánatát. Nyilván a seprűs gazdasszony haragját kiáltja az az indulatszó. Miért kellene a macskabánathoz búsulni a komorabb színezetű haj! ismétlődésével? A „macskabarát szemlélet” ízléstelen lenne, s nevelő értelmétől fosztaná meg a verset. Tehát Elek a formai elemeket — az ismétlődést, a zeneiség hangulati értékét — a mondandótól elszakítva vizsgálta, nem fogadta el a költői szándékot, saját verszenei szempontjainak uszályába került. Az Üvegcsengő kötetben két verssel hátrább a Zsuzsika, a kis szakácsnő című szintén a cirmos-kukták kudarcával végződik. Olyan állatversek ezek, amelyekben az ember is jelen van, s az ember győz. Nem tévesztendők össze valamely fabula rokonszenves emberszabású állataival, még egy macska-egérharc hősével sem, egyszerűen a ragadozó, az emberre káros bűn- hődéséről van bzó. Nem mesés példázatok ezek, amelyekben a cica jó elvet képvisel, hanem nagyon is mindennapi életképek.

Gazdag Erzsi versei elsősorban az óvodásoknak szólnak. De a kisiskolások is változatlanul élvezik őket. Kár lenne a költőt néhány évjárat merev korlátjába szorítani. Teljes értelmükkel, második jelentésükkel néha úgyis szétfeszítik még a gyermekkeretet is. A versek egy csoportjában van valami olyan szeretetvágv, amely már több mint gyermeki (A bohóc köszöntője, Mosolyra biztató dal, A törpe bánata, A csavargó füstgyerek). Kodály szerint „a ritmus volna az óvoda igazi birodalma” (Kodály: Zene az óvodában). Kodály elítéli a túlzottan „mondanivalós”, moralizáló, szárazon racionális verseket az óvodai használatban. Az érzelmek jogát követeli, éppen ezért a zenéét is. Teret kell engedni „a költészet tisztán zenei elemeinek” is, hiszen a gyermek örül a „tisztán zenei kaleidoszkópnak”, végeredményben a gyermekjátékdalok egy részének sincs logikai értelme, csak zeneiségükkel hatnak, pl.: „Egyedem, begyedem, báró, bikkó” (A magyar népzene tára I. k. Gyermekjátékok 29. dal). Ha nem is száműzhetjük az erkölcsi értéket a versekből, a zeneiség parancsát meg kell szívlelnünk az eddiginél jobban. Gazdag Erzsi tudta ezt már az Üvegcsengő idején is. Visszanyúlt a költészet és zene ősegységének forrásához. A zene teljes birtokában írt kezdettől fogva. Ismerte a zene minden megnyilvánulását: a ritmust, a gondolatritmust, a rímet, az alliterációt és a hangutánzást.

Él az időmértékkel is, általában azonban a hangsúllyal oldja meg a ritmikai zeneiséget. A legtöbb verse erőteljesen ritmizált, pengeéles metszésvona- lakkal. Nem szereti a szó elvágását, a szóhatárokon húz ütem vonalakat:

Mi zakatol, mi katakol hegyi patak partján?

Kis pacsirta búzát őröl a vízipók malmán

(A vízipók malma)

A felezés, a zenei tagolás többnyire egybeesik a tartalmi-nyelvtani határokkal, így a ritmus a lényeget szolgálja, fölerősíti a szöveget, nem öncélú. Nem csoda, hogy az általános iskolai olvasókönyvekben, óvodai versgyűjteményekben olyan sok Gazdag Erzsi-vers van. Mert könnyen memorizálhatók ritmusuk202