Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Palkó István: Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
Azé az életé, amelyik az egész művet életre hozta, az élet nagy céljából, az élet tárulkozására. Már bevezetőnkben utaltunk arra, hogy a Csongor és T Und é -ben a masszív halál-tudatot az élet-tudat töri át. A műnek valóban központi lényege az élet, hiszen mindig ezzel, csak különböző aszpektusaiban és fázisaival találkozunk az egyes szereplőkben vele: Csongorban, Tündében, Balgában. Ilmában, manókban, tündérekben, vándorokban, Mirigyben, mindegyikükben egyként. És a mű végső következményeiben az élet nagy diadalát hirdeti meg örök ellenfele, a halál fölött. Ennek a győztes, diadalmenetülő életnek játékos eszköze minden. Eszköze elsősorban férfi és nő, mert rajtuk keresztül valósul meg, ezért is kell egymásra találniuk, eszköze pénz, hatalom, tudás, foglalkozás, törekvés, szépség ifjúság, öregség, betegség, egészség, művészet, anyag és eszme. Röviden: az egész földi világ. Hogy ezt véglegesen és ismétlődve megbizonyítsák és közölhessék tanulságul mindenki számára, ezért sorakoznak föl ismét valahányan a végfejlet során, megtörve, csalva és csalatva, reményesen és dalolón, ki hogy, mindegyikük a maga módján és lényegével. Közben a szívlakó nemtők zsongó muzsikájával árad az élet tovább, fénytelenül, és tenyészőn és biztos zálogával a férfi és nő, Csongor és Tünde az útvesztőben egymáshoz sodort nemiségüknek egymásban történő dialektikus föloldásában, az „egy szerelemben”. Ezt löki a lángelme biztos látomásával elénk művében Vörösmarty hitelesen meg érvényesen. Úgy, mint minden nagy remekműnk. Nagy tanulságul nekünk, hogy az élet nem mellékfoglalkozása önmagának, hanem megélése az egyetlen és kizárólagos létparancs. Es az élet nem azzal teljesedik meg, hogy eszmények után tusakodik szerelemben, vagy másutt, hanem azzal, hogy megéli önmagáért önmagát. Az élet szempontjából bármely emberi törekvésnek, benne a művészetnek és abban a műalkotásnak is az a rendeltetése, hogy az életet építse, szolgálja és tegye teljessé. Ennek az élet-építő célnak a szándékával készült e tanulmány is a műalkotás védelmében. IDÉZETT IRODALOM m. 1 1. Tóth Dezső: Vörösmarty Mihály, Bp. 1957. 139-155. 1. — 2. Dr. Halász László: Az. irodalmi alkotás pszichológiai elemzéséhez. Pszichológiai Tanulmányok. IV. 499—504. 1. (Bp. 1962. Akadémiai Kiadó.) - 3. Hellpach, Willy: Sozialpsychologie, Stuttgart-Bern. 1951. - 4. Hamvas Béla: A láthatatlan történet: Heloise és Abélard. — 5. Ady Endre: összes versei. Bp. 1961. 571—572, 466—467. 1. — 6. A CSONGOR Es TÜNDÉ-ből vett idézetek Vörösmarty bármelyik kiadásában megtalálhatók, ezért nem jelöljük. — 7. Doniul, Ambrogio: Lineamenti di storia déllé religioni. 1959. 37., 40., 43. 1. — 8. Ipolyi Arnold: Magyar Mythologia. Bp. 1929. I—II. köt. 178
