Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Palkó István: Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
Csongor megdöbben életútjának eddigi, nem éppen reményes tapasztalatain, nevet a pénzsóvár élet-hajszán, tudatosul a dölyfös hatalmi tudaton, s a világ titkait elorzó kétkedés eleven halottján, a tudóson elcsodálkozik. Nem találja ezeket az elébe-térülő foglalkozásokat, tülekedéseket és emberi, túlságosan emberi törekvéseket a maga számára kielégítőnek, olyannak, amiért kell és amiért érdemes is élnie. Élete kanyaros útvesztőjének hát ez az eddig tartó s egyik jelentős szakasza ezzel a meddő tanulsággal lezárult, s egyben megerősödött a felé, amely felé fiatalságának indítása már egyszer meglódította, a szerelem s általa az élet megteljesítése felé. Mert az élet értelme, célja s legnagyobb dolga nem az, hogy pénzt harácsoljon, mások életén hatalmat építsen, a nemtudás tudásában szenvelegjen, vagy bármit szerezzen és űzzön foglalkozásként, még az sem, hogy műveket alkosson, hanem kizárólagosan és egyedül az, hogy éljen, és életével életet uemzzen, amire sem pénz, sem hatalom, sem tudás, asm művészet nem volt, és nem lesz soha képes. Az életnek értelme is, célja is maga az élet. De kövessük csak tovább Csongort élete útvesztőjében, ahol némi tapasztalással gazdagodva már s e réven véglegesebb elhatározás felé lökődve életcélját illetőleg, hányódik, bolyong. Kóborog az ember-sűrüs vadonban, a rohanó élet forgatagában. Itt ütődik sorsa Balgáéhoz, aki egyenesen „ágról szakadt” eléje. Csongor érdeklődik kiléte felől, mire Balga nagyon bölcsen így felel: „Hej, Csongor úr fi, Kár, hogy engem még nem ösmersz, Látod, én tudom, ki vagy?”... Van-e e furcsa válasznak értelme, s ha van, mi az? Mély értelme van. Nem egyszerű, személyi „ismeretségről” esik itten szó, hanem másról. Olyan ismeretségről, ahogy egyik állapot ismeri a másika^ Tehát állapotok ismeretségéről. Csongor ifjúi állapota nem is ismerheti azt, amit még ezután kell megélnie, s amit már Balga megélt és maga mögött hagyott. Viszont Balga annál jobban ismerheti Csongorét, hisz már régen túl van rajta s nincs kétség útjain. Ez az értelme ennek a különös feleletnek s különös ismeretségnek. Tehát olyan úti-társat kap az élet forgatagában Csongor Balga személyeben és főleg állapotában, aki valóban segítségére, hasznára lehet, mert túl van már azon, amin neki még át kell esnie. Ezért és kizárólagosan ezért lehet csak Balga Csongor hasznára, nem pedig azért, mert „realizmust” képvisel, míg ellenben Csongor „idealizmust”. Ahogy ezt az irodalmi köztudat hiszi és tudja. Jó lesz, ha ezt a „realizmus” és „idealizmus” fantomját megűzzük egy kissé. Elég ideje kísértenek már, és vélnek magyarázatul szolgálni. Csongor is, Balga is, mind a kettő valóságos, élő, reális személy, állapot. Egyformán az. Vagy, ha úgy tetszik egyformán irreális, csak éppen úgy, mint igazában minden ember. Ök is emberek mindketten, csak más emberi állapotot (nem világnézetet, látás- vagy kifejezési módot, ami az idealizmus és 164
