Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - FIATALOK (Versek) - Friesz Magdolna: Dal - Szombathelyi László: Alkonyat
F I ATA LOK FRIESZ MAGDOLNA DAL Megugrottak az ágak csiklandozták őket a kifurakodó rügyek A riadt madarak közt hirtelen pletyka tárgyává lettek az ilyen tavaszi ügyek És megzendült az erdő Épp arra jártam s láttam fejét rosszallóan megcsóválja egy téli felhő de csak úgy mint egy jó nagyanyó Így nem is kezdett él hullni a hó kis megköszönő csengettyű játékkal adózott egy hóvirág Elfelejtettem hogy száz és száz kilométer van köztünk úgy éreztem rögtön rám találsz hiszen csak elbújtam hirtelen az előbb amikor együtt kergetőztünk SZOMBATHELYI LÁSZLÓ ALKONYAT Pattanó húrként feszül a csendben foszló emléked, s ráhull a homály. Simítanám szőke hajad, s magányos csókjaim az égre fagynak. Tétova ujjakkal tapintok a húrra, államhoz szorítom a bársonyos csendet, mint óriás könnyű hegedűt, remegő kézzel, lassan mozdítom vonóm, szőkeségedből szőtt karcsú vonóm, és muzsikálok ... S megremeg a csend. Sötétté rázódik a laza félhomály. Szőke szél fut fönn a háztetőkön. S az égen csillagokká lobbannak a csókok. 149
