Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - Vágvölgyi László: Asszony egyedül (Elbeszélés)
VÁGVÖLGYI LÁSZLÖ ASSZONY EGYEDÜL Feketééket tudomásul vette a falu. Az ember újsághirdetésre pályázta meg a boltvezetői állást. A földművesszövetkezet vezetősége Feketét találta alkalmasnak, tehát ő került ide. Boltos kell, később majd elválik kiféle. Tanítót sem a szülők választanak, postást sem aszerint ültetnek a hivatalba, mi az emberek előzetes véleménye. Fekete egyébként is ügyes embernek látszik. Ördög tudja hogyan csinálják, de minden van. Gépsonka, hágószövet, jófajta konzervek, amelyekből tíz perc alatt nagyszerű ebédet lehet sederinteni a nagy munkák idején. Szódája is van, a liszt meg a cukor nem petrószagú, de még divatlapot is hozott a múltkor a Lakmusz Pircsinek. Aztán, ami a fő, nem kivételez, mint az elődje. Úgy tesz, mintha észre sem venné, ha valamelyik Brugóné áll a pult előtt. Nyilván Lakmusz Pircsi sem azért jutott a legújabb divatlaphoz, mert Brugó lány — a csirkefogó kamaszkölykök nevezték el Lakmusznak! — hanem mert Fekete bizonyítani akarta, hogy a vásárlók érdekét nézi. Tóth Rozika például horgolókönyv után érdeklődött, két nap múlva Feketéné vitte el a lakásukra a szebbnél szebb mintákkal teli gyűjteményt, pedig Rozika igazán csak a Részeges Tóth Jakab lánya, aztán mégis. Nem is érti az ember honnan vehették Tóthék a pénzt a könyvre. Tele vannak gonddal, adóssággal a sok részegeskedés miatt, úgy látszik horgolókönyvre mégis csak került. Az is lehet, hogy hitelbe hagyta ott a könyvet Feketéné. Sokáig maradt Tóthéknál a boltosné s azt meséli Mári néném, a szomszédasszony, hogy Tóthné szeme csupa könny volt, amikor kikísérte a vendéget. Két hét múlva Tóth Jakabot behivatták a tanácsra. Este hatra hívták, ami egymagában is furcsa időpont Még furcsább volt, amiért hívták. Ott ült a három Brugó, Mihály, a tanácselnök, Vendel, a tsz elnöke, meg Sándor, a párttitkár. Voltak ott sokan mások is a különböző vezetők közül. Feketéné is ott volt, ő vitte a szót. Megmosta Jakab fejét az ivás miatt ott mindenki előtt, de istenigazában ám. Csak úgy szikrázott a szeme, amint beszélt. Nem ám asszonymódra! Micsoda? Vizsgálóbíró nem olyan kegyetlen talán a bűnöshöz. Hivatalos újságból olvasott fel egy rendeletet a végén, amelyikben az van, hogy akár akarata ellenére is elvitethetnek valakit elvonókúrára, ha a jó szó nem használ. Brugóék, meg a többi vezetők is csak bólogattak, jó szavuk nem volt. Különösen Sándor, a párttitkár. Még azzal is megtoldotta a végén az asszony mondókáját, hogy taggyűlés elé viszi a dolgot, ha Jakab meg nem változik, aztán körbenézheti magát a negyvenötös párttagságával, majd meglátja mi lesz a vége. A szégyent az tetőzte be, amikor másnap a kocsmába jött el érte Mihály, a szövetkezet elnöke a fél brigáddal. Ott menten összeültek bíráskodni Tóth Jakab fölött s azonnal leváltották a fogatosságról. Még az a gálád kocsmáros is ellene beszélt. Amikor otthon földhözcsapta az 119
