Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - Cserhát József: Lámpa és szív (Vers)
Anyávi fölugrik. Ö már tudja, mii kell sietve tenni, hogyha füstiéi int: csavarja, rázza, aztán krumplicikkelyt illeszt fölé, hogy szívja föl megint a lángot, s mintha súgva szólna hozzá: ,,Ne hagyd magad, te vén üszők, mozogj már, ha nem ragyogsz, az érkezők levernek!” — Anyám, e szóból most ért csak a gyermek, ki vén szívével végre tudja, mit kell sietve tenni... Azt a krumplicikkelyt rakom szívemre, azt: a vak szegénység pokolra ítélt lepke-verdesését, a rettegést, a nem felejthető nyomort, az éjt, a beszakadt tetőt, az éjszakát, amelynek vége már ... Vénákon át — dübörgő gyöngyvonatként — a legszebb utast, a hetyke napfényt vérem gurítja: nincs bennem halál! Barabás László: Olvasó
/
