Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - Lectori Salutem!
LECTORI SALUTEM! Régi módon, de új mondanivalóval köszöntjük Kedves Olvasóinkat. Űj antológia-sorozat első kötetével lépünk nyilvánosságunk elé. Négy megye tanácsainak összefogásából született ez a vállalkozás. Győr-Sopron, Vas, Veszprém és Zala megyék kívánják a területeiken élő és működő írók, képzőművészek, művészet- és irodalomtudományi szakírók munkádnak rendszeres megjelentetését biztosítani. Az antológia-sorozat ÉLETÜNK címet kapta. Szeretnénk, ha igényes címének valóban meg is felelhetne. Egyrészt végezhetné népünk tudatformálását a maga módján és sajátos művészi eszközeivel, másrészt tükrözhetné a megyéink területén folyó írói, művészi alkotó munkát, s ezzel egyúttal ennek folyamatos fejlődését is segítené. Szerepe tehát szoros műhelymunka-egység biztosítása a négy megye területén élő írók és alkotók között, másrészt pedig állandó eleven kapcsolattartás az írók és olvasók között. Vállalkozásunk funkciója tehát kettős. Céljainkról csupán ennyit. Céljaink szabják meg feladatainkat. Feladatunk olyan írások publikálása, amelyek a mát, a mi életünket szolgálják. Tervünk szerint sorozatunk komplex: főleg irodalmi, művészeti, irodalom- és művészettudományi és kritikcn~jeUegu, ezek keretarányainak szigorúbb megkötése nélkül. De természetesen helyet kaphatnak benne kulturális életünk más közérdekű kérdéseivel, különösképpen a népművelés helyzetével és problematiköfjavat foglalkozó elemző írások is. A népről a népnek és a népért szóló írásokat várnak sorozatunk kötetei és ezeken keresztül megyéink olvasói. Ez komoly feladatot ró íróinkra, alkotóinkra. Elsősorban azt, hogy alaposan ismerjék népünk alakuló életét, kutassák és találják meg a leghatásosabb közlési, kifejezési formákat és a művésziét hiteles erejével, annak, társadalmi iunkcióia szerint mutassanak hiteles, eleven, reális és megnyerő példákat ahhoz, hogyan lehet „szocialista módon élni, gondolkozni és dolgozni”. Saját korát, korának emberét, annak bonyolult életéi ~fükrozni, formálni minden korban kimeríthetetlen programot jelentett minden, alkotó számára. Ma is elég ennyi. A legnagyobb tehetségnek is méltó tér és pálya ez. Ma azonban nagyobb hatósugara van az írói szónak, a művészi alkotásnak, az alkotói gondolatnak. Miért? Azért, mert..., de minek fejtegessük. Mindenki tudja! A harc a világversenyben valahol itt, így és ezen is dől el. Nemcsak a kultúráé, hanem az emberi jogoké is és a termelésé is. Persze nincsenek illúzióink, de vannak határozott terveink. Az eredmény azonban nemcsak rajtunk múlik. Kettőn áll a vásár. Ami ebből a mi dolgunk, azt jó szívvel, jó reménységgel, a népszolgálat szerény alázatával igyekszünk végezni. Eszméltető, szórakoztató perceket, órákat szeretnénk belopni olvasóink életébe. A kultúra ma már nálunk mindenkié — elvben —, de gyakorlatban mindenkinek magának is meg kell tennie 3
