Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - Koncz István versei - Olyan szép - Mindenre-éhezőn
KONCZ ISTVÁN VERSEI: OLYAN SZÉP Olyan szép olyan tiszta Olyan mindig-ismert Olyan hirtelen-észrevett Olyan megfejtésre-méltó Olyan magától-értetődő Olyan magának-való Olyan emberért-kiáltó Olyan mindenkinek-virágzó Olyan hullámzó-mozdulatlan Belesimuló a világba Hogy szinte nincs is Hogy szinte csak ő van egyedül Nem szabad szép-tevő szavakkal Jószándékú ostoba rímmel Költészettel vagy dadogással Felfedezéssel rámutatással Nem szabad elrontani A Szépet. MINDEN RE-EHEZÖN Ember vagyok: ráéhezések rabja. Cserepes lázban égek égen, aszfalton és mezőn mindig mindenre-éhezőn — s csak te vagy itt. Csak a te dolgod szomjam-éhem egyedül oltod; s ha fojtogat már valami, nem engeded kimondani. Ha fölvilágosítanálak — leterített, fiatal állat szemével néznél vissza rám egy domb vagy párna hajlatán. 36
