Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - Koncz István: Pogány áhitat (Vers) - Farkas Imre: Szőrt s gallyakat... (Vers)
KONCZ ISTVÁN POGÁNY ÁHÍTAT Kísértő, pogány áhítat, hogy már mindenbe belelátlak. Nem te hordod ruháidat: téged viselnek ők — akárcsak az ágy, a szék, a párna... Tárgyak vették át vonalaidat; eszközeid magukba zártak, mint szép ívüket a hidak. Léted az anyag őrzi: rád vall és hirdet és visszakérdez; minden tökélyed és hibád lörölhetetlenül övé lesz, pedig egy villanásig érez föl benned is csak a világ. FARKAS IMRE SZŐRT S GALLYAKAT ... Nem hívlak többé forró szelekbe, jégfelhők közé. Minden magasból földet lát az ember és vizeket. Leszálltam puhán, kímélve magam, mint tojásokkal telt anyasirály, szőr s gally hiányzik: költőmeleg. Jó lenne immár meleg lankákon feküdni hanyatt, fűszálat rágva, veled.
/
