Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - Szentiványi Kálmán: Utazás, ködben (Elbeszélés)
SZENTIVANYI KALMAN UTAZÁS, KÖDBEN A szennyes, didergető homályban tompán szakadozott az induló villanymozdony füttye, Kallós legyintett az aprót válogató gesztenyés néninek, aki láthatóan ki akarta húzni indulásig. Már zöld kígyóként tekergeti a váltókon a vonat, mikor Kallós felugrott. Benyitott a fülkébe s megcsapta a füstös meleg. Elég régen visel szemüveget, hát nem bosszankodott. Megszokott mozdulattal emelte le, tisztította meg a párától egy szarvasbőr darabkával; visszaillesztette sovány, gyerekes arcára, s megint valóságos lett a világ. Közben a HÉV szerelvény jócskán elhagyta a szentendrei állomást, fent a kanyarban húzott Pomáz felé. A széles völgyben még sűrűbb volt a köd, a pára, a szürkeség az ablakokra feküdt. Mintha tengerfenéken robognának valahová. Négyesével vannak elosztva az ülések, akárha külön kabinban utaznának az emberek. Kallós szétnézett, hová ülhetne le? Koros kofák trónoltak bugyruk mellett, szemük szinte szúrt, tovább kellett lépnie. „Kontra snapszer!” Itt munkások kártyáznak, minden hely foglalt. Amúgysem szerette, ha egész úton veszekszenek a fülébe, márpedig a játéknak az adja savát-borsát. Nők hajoltak össze, s éles hang vibrált: „Hát ember az ilyen? Kést fogott a tulajdon gyerekeire, hogy fattyáknak nem keres kenyeret! Engem gyanúsít, és neki van nője, node, milyen? A város cafkája! Megmondom én a tisztelt bíróságnak!” Ezeknek az életébe, keserveibe sem mártózhat, nincs olyan hangulatban — bár talán értékes tapasztalatokat gyűjthetne. De minek? Mostanában nem tud dolgozni. Két fiatal munkásnő olvasott, szinte hátat fordítva a világnak. Ezek a megfelelő utitársak. Biztosan a Goldbergerbe mennek. A közelben az iménti nő rivós fájdalommal bizonygatta, soha nem békül- ne ki ilyen emberrel, legfeljebb — ha ünnepélyesen megígéri a bíróság előtt, hogy szakít a cafkával és megváltozik. Minden ilyesmi idegesíti Kallóst, mióta otthon villog a felesége — el kellene válni! Nem akar ráakaszkodni Kallósra, hadd éljen a művészetnek! Talán megtalálná önmagát. Pomázon lassított már a vonat. A széles állomásépület csak sejlett a ködben. A benyomuló utasok ruháján hűvös nyirok fénylett. Tülekedtek a szabad 14
