Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 3. szám - Lovász Pál: A mindenség énekese (Vers)
LOVÁSZ PÁL A mindensSg énekese — „A hallgatás tornya” költőjének — A gyermek születése Időtlenségben ringott, nyílt a tájék, tűz-jég ágyban vajúdott az anya, tej-vér-arcú, napszárnyú magzata az űrhöz nőtt köldökzsinóron szállt még. Bolygóföld-Sághegy aljában a háznép szép reményfa-bölcsővel várta a gyermek jöttét. A Rába kanyara magzatvízként áradt; s a nyíló ágyék kelyhében a szemfénypár megjelent: —• Kalliope most Mária nevet kapott, s emlőjére vont újszülöttje szívében a Mindenség üteme — mint gyöngykagylóban tenger éneke — megzendült s szállt, hullt viola-körökbe C s ö n g e i reggel Búzavirág-menny, selyemkupola Csöngőre ivei, mélyén víg világ: aranyhátú csikó, ezüst libák, pöttyös malac, gyöngytyúk, zenebona: a ház hajnalzendítő orgona; száz udvar-fi az úrfiért kiáll, négyláb, csőr, szárny lesi a kiskirályt, mikor ébred, mi lesz a lakoma? Moslék remekét, kása gyönyörét ő tündér-kézzel, áldva osztja szét, fülét, mellét veri a hála-hang. 3
