Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Hegedűs András: Gárdonyi a nép emlékezetében

ismeretlen világban élőnek tartotta, mint a falusiak. „Én például sohase felej­tem el — írja —, hogy minden társaságban én vagyok a legkisebb. Engem illet az asztalnál is az utolsó hely, s a beszélgetők közt a hallgatás.” Mennyire tudott gyönyörködni a falusi eljegyzéskor. Kadari Juliska könnyű, himbáló járásában, pírfestette orcájában. A báróné zongorajátékát, szép, finom kezét már nem tudta sokáig önfeledten nézni. Drága, fehér villámokat szóró gyűrűjére tekintett, és azonnal köd szállt a tekintete felé: „Hogyan kerül az ilyen kincs a nagy­urakhoz? Kik dolgoznak a pénzért, amin a gyémántot adják? Mennyi nyomorú­ságot lehetne megváltani egy ilyen fényes kövecskével!” S amikor a báróné gondozott arcát, selymes, bársonyos ruháját szemlélgette, azonnal az a halvány és rongyos, beteg gyermekét cipelő Könczölné jutott az eszébe, akinek idő előtt kékes árnyékok fedték be a szemét (Jégvirágok). A tanító megfigyeléseit aztán az író művészi tolla Az én falum megírásakor vetette papírra. Az én falum egyik legszebb költői értéke az alakok gazdagságában és válto­zatosságában van. A bizalmas viszonyból figyelt gyermekekben és felnőttekben azonnal észrevenni a jellegzetes, a karakterisztikus jegyeket. Néhány vonással mennyi emberarcot, mennyi életsorsot, mennyi más színű lelkiséget tud elénk varázsolni. Egy falu parasztjait rajzolta, egy föld gyermekeit ábrázolta a maguk sokféleségében, tarka változatosságában. A gondjuk közös, sokszor az örömük is azonos, van valami egyformaság abban is, hogy az élet derűjét és borúját fogadják, de Gárdonyi pontos szeme azonnal észreveszi azokat a mozdulatokat, rezdüléseket, a szem fényének és az arc redőinek a változásait, amelyek jelzik az egyéniség, az önálló lelkiség létét. Alakjainak a változatosságát a költői megfigyelésnek ez a kifinomult érzé­kenysége varázsolja elénk. Fantáziáját is a megfigyelések irányítják, szabályoz­zák. Ebből az írói tulajdonságából következik, hogy ő nem érdekes történetek bemutatására, izgalmas meseszövésre törekszik, hanem finom, árnyalt lélek- ábrázolásra. A realizmus Az én falum novelláiban úgy jelentkezik, hogy az élet tényei kiváltotta, felidézte rezdüléseket, változásokat mutatja be az író csodálatos szépségű költőiséggel a szántóvető, a föld keblén élő ember lelkében. Gárdonyi művészetének egyik legnagyobb erőssége az egyszerű ember lelki világának intim ábrázolásában mutatkozik meg. Van Az én falum parasztábrázolásában valami megszépítő líraiság, azon­ban ez az író népszeretetének és nem a valóság hiányos vagy eltorzult látásának az eredménye. Az élet, a realitás sok és változatos szövevénye fonja be, hálózza be az ő parasztalakjait is. Amikor a gyerekekről ír, nemcsak furcsaságaikat, örö­müket, derűs arcukat, hanem elnyűtt ruhájukat, színtelen arcukat, télen is mezítelen, hidegmarta lábukat is bemutatja, nemcsak a magvető derűs arcát, méltóságos mozdulatát veszi észre, hanem azt is, hogy a kenyérért vívott harc korán leszedi az arc rózsáit, és hamar nehézkessé, fáradttá változtatja a délceg járást. Nemcsak az új kenyér jó illatát érzi, hanem látja azt a nagyobb darab kenyeret is, ami nem kerül az asztalra, amit oda kell adni az adóba. Nemcsak a csendes mulatozást veszi észre, hanem a szegénység, a műveletlenség sötét­ségében a kocsma asztalához láncolt ember züllesztő szenvedélyét is. Nemcsak a meghitt órák csendes beszélgetését hallja meg, hanem az úri huncutság, be­csapás miatti méltatlankodást is. Olyan tiszta még Az én falum írójának látása, hogy a báróné drágaköves gyűrűjének felcsillogó fényében is a sápadt Könczöl- nét látja öt éhező gyermekével. * * * 144

Next

/
Oldalképek
Tartalom