Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 1. szám - Virágh Márta versei - Emlékezés anyámra

Sírdogál a lányka.

Szól hozzá a nap:

— Napsugár kendőmbe töröld arcodat!

Akkor szép a lepke, mikor szállva-száll: markod börtönébe mért zárnád, leány?

S nevet az öreg nap, nevet a virág.

Nevet már a lányka. Nevet a világ.

virágh Márta versei:

EMLÉKEZÉS ANYÁMRA

A gőzölgő paprikáskrumpli illata őt idézi.

Szorgos ujjai dicséretét susogják a frissen vasalt ingek, kötények.

Két barna szeme puha ragyogását tükrözik vissza a bútorok, s a fényesre súrolt edények.

Oly kedvesen volt gömbölyű, mint érett alma szeptemberben.

Minden emberben bizalmat keltett mosolya, amely lányos volt, szinte szűzies, mintha nem ismerte volna az életet, s mintha nem ő szülte volna szenvedéssel a kenyérért visongó kilenc gyereket.