Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Bárdosi Németh János: Szabó Lőrinc (Emlékek és jegyzetek)
tunkat a Hír c. helybeli lapban tettük közzé, ezzel szolgáltattunk elégtételt vendégeinknek. Ma már nem emlékszem az egyéb mellékkörülményekre, de ezt a lépést azért is megtettük, mert a Magyarság c. napilap — helybeli tudósítója nyomán — országosan is publikálta a „bukást”. Szabó Lőrinc a Magyarság cikke után a Pesti Napló tudósítóját szólaltatta meg saját lapjukban. Sajnálom, hogy ez a dokumentum elkallódott, de álljon itt az ügy illusztrálására Szabó Lőrinc levele, amely teljes egészében érzékelteti az est visszhangját, az ő véleményüket is hűen kifejezve: Budapest, 1935. március 26. Kedves Barátom! Nagyon köszönöm leveledet, ne gondold egy percig sem, hogy városotokat az eset alapján ítélem meg. En teljesen elégségesnek tartottam és tartom a kedvezőtlen körülmények sorának találkozását annak magyarázatára, hogy kudarcunkat ne a saját értékünk rovására írjam. Megbánás nem maradt bennem semmi, csak tanulság: a jövőben majd jobban kell vigyázni, hogy magamfajta robotoló ember ne tegye kockára kevés megmaradó szabad idejét. A tanulságon kívül az a haszna is van annak a vasárnapnak, hogy megismertelek benneteket és megismertem dákot. Kedvességeteket, amellyel azt a pompás autókirándulást kierőszakoltátok* sohasem fogom elfelejteni. Olvastam a következmények hírét, egy cikket, melyben a közönség fejét mostátok. Egy ilyen hírt a Magyarság, rosszindulatból és megrövidítve meg is ismételt. Ezért történt, hogy amikor ti lemondtatok és kiléptetek a Társaságból, én magam kértem a Pesti Naplót, hogy közölje szombathelyi tudósítónknak az eseményről szóló beszámolóját. A teljes helyzetnek, az ellentéteknek a feltárása és a ti állásfoglalásotok széleskörű nyilvánosságrahozatala ugyanis nézetem szerint — ha a Magyarság már kajánul dobraütötte a „bukást” — csak enyhíthette a „szégyenünket”. Már akkor meg akartam írni, amit most leveled vétele után nem halaszthatok tovább: Németh Lacival együtt köszönöm azt a szolidaritást, amelyet velünk vállaltál, de azt kell kérnünk, hogy ne vidd törésre a. dolgot. Az eset bizonyítja legjobban, hogy arra a szellemre, amelyet ti képviseltek, Szombathelyen milyen nagy szükség van. Fölösleges idéznem a régi, kopott, de tartalmas frázisokat, hogy semmi sem sikerül mindig egyformán és hogy a katonának utolsó percéig őrhelyén kell maradnia, — te magad mindezt kitűnően tudod. Ennélfogva prédikációk mellőzésével kérlek, hogy — ha egyéb kényszerítő okaid nincsenek rá — tekintsd elégségesnek a lemondásod révén kifejezett elégtételadást és dolgozz változatlanul a Társaságban. Németh László tudja, hogy írok neked és ő is ugyanezen a véleményen van. Légy szíves átadni köszönetünket Pável Ágostonnak és közöld vele is felfogásunkat, kérésünket. Mindnyájatokat mégegyszer szeretettel üdvözöl, igaz hived: Szabó Lőrinc A levél nyomán — de szombathelyi íróbarátaim kérésére is — a magam részéről visszaléptem a Társaságba. Pável Ágoston azonban tovább is távolmaradt és a Dunántúli Szemle szerkesztésében talált magának munkát. A magam 136
