Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Palkó István: A szerelem trilógiája. Vörösmarty-tanulmány
Ez a sikamlós partú, féltojás alakú, peremén sűrű bozótosnak leírt rejtelmes Tündérvölgy első pillantásra is már nagyon azonosnak mutatkozik a Délsziget kisgyermekének délszigetével. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a Délsziget kisdedének délszaki puszta szigete jelenik meg újra itt a Tündérvölgy titkos völgyének képében is, csak más vonatkozásban és más aszpektusban, amiről korábban szóltunk is már, amikor a Szerelem-trilógia egyes tételeit világítottuk meg röviden. Ami a csecsemő és gyermek számára délsziget volt, az az ifjú számára már tündérvölggyé vált. Ne értsük félre, nem ugyanazon a személyen. E Csaba előtt felködlő, tündérvölgyben megtaláljuk az „Élet forrását”, mely tóvá, sőt tengerré is áradozik néha, egészen a csordulásig. Véres sötétség és ezüst ragyogás váltakoznak benne. A tündérvölgy mélyéből fakadó életvíz paj- zánkodó, úszó kis szörnyetegeket dajkál, melyek közül egyik-másik tenger kékszemű leányaként buggyan föl a létbelépés örömével, könnyeket ontva, áldozatra hajló kis kezecskével. A leányka nőttön nő, játszi kedvvel, háborító szépségében s elsodródik az életözönben, egészen Csaba partjaiig is. Csaba megigé- ződik a csodás lányka láttán és máris tiltott gondolaton kapja magát. Tudatosítva helyzetét, megdöbben szíve csapodárságán, átértve, hogy szerelmi utazása milyen veszélyes, s eredeti szándékától és irányától eltérítő vágányra futott. Ezért földobja magának a kérdést: „Váljon mi ez, ami engem e helyre hoz? Az-e, hogy valamint tündér halandóhoz Ügy nyúljak magam is tündérszép leányhoz? Bizony! Akkor engem méltán kinevetnek, Kiknél dicsekedten a bátor seregek. Akkor lever átka hadak Istenének, S kikre megesküdtem, ősim nagy nevének. Akkor ősz Dalmának kötve marad keze, Vagy a kísértettől szaladnom kellene? Nem! Nem. Ez segítsen, ily szépséggel tele Nem állhat e tündér körtemnek ellene.” Szép leánnyal való találkozásakor fölsejlik Csabában, mintegy önvigaszul, hogy hiszen Jevéért mással is kárpótolhatná magát, de akkor korábbi esküvé- sével nevetség tárgya lenne és Dalma keze is kötve maradna. Csaba találhatna más nőt Jeve helyébe, de ez önmaga feladását jelentené s előbbi föllobbanásá- nak és elhatározásának cserbenhagyását is. Ezért nem kíván mással boldogulni, ha sodorja is feléje az életár a tündéribbnél tündébb leányokat. De hogy teljesen haszontalanul mégse legyenek számára a női tünemények, ha már itt és így vannak, tőlük kér tanácsot a nő ellen s rajtuk szerez tapasztalatot előgyakorlatként éppen úgy, mint alkalmasint legtöbb fiatalember szokta hajdan és most. Mikor aztán már olyan közel sodródtak egymáshoz, hogy az elsodrás veszélye is fennforog, akkor amelyiknek nem olyan égetően sürgős az elsodródás, védekezik, támad, rivall, durváskodik, szóval: ürügyet keres az odábbálláshoz, a függetlenüléshez. Csaba is pontosan ezt teszi. Az első csókok után az incselkedő, csábos leánykát elijeszti magától, s az búsan, jajszóval az 128
