Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)

1963 / 2. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Palkó István: A szerelem trilógiája. Vörösmarty-tanulmány

És végül Vörösmarty mai szemmel c. 1957-ben megjelentetett tanulmányában összegező értékelést ad Vörösmarty életművéről és világirodalmi rangjáról. Tárgyunkhoz vágóan Vörösmartyt a tündérvölgyek költőjének nevezi és a Tündérvölgyének boncolgatása kapcsán állítását bizonyítja. Fontos megállapításokra jut Vörösmarty belső alkotástechnikáját és koncepcióját illetőleg is.

„Izgatott szemmel, mindent felnagyítva lát. Mivel vallásossága, úgy látszik, merőben esztétikai-érzelmi jellegű, s nem ismer dogmát, dogmatikus kötöttséget, egyetlen támasza s menedéke a költészet.” ... „Kezdettől fogva alig van műve, amely ne preformálná, ne készítené elő legalább eszmeileg az utána következőt, úgy hogy ez rendszerint csak kibontakoztatja, továbbfejleszti, mégpedig a költő mindenkori helyzetének, az életben, tudatában végbemenő változásoknak megfelelően, magasabb, legmagasabb szinten azt, amit elődjétől kapott.” (9)

Turóczy a Délszigetet mondja Vörösmarty legszebb tündérvölgyének, és felveti a kérdést, mi a Délsziget? Vitázik a mű eddigi értelmezőivel és értelmezi saját felfogásának megfelelően. „Allegorikus idill”, „preromantikus regresszió”, „transzcendentális játék”, ahogyan freudista és félfreudista szellemtörténészeink értelmezték, utópisztikus robinzonád, ahogyan magam értelmezem? Mindez értelmezésekből hiányzik a magyar és európai távlat összehangolásának és Vörösmarty nyelvi-művészi teljesítményének a fölismerése. Úgy amint van, a Délsziget is egyszeri olvasat, akárcsak annak idején a Zrinyiász. látszólag egyedül áll a világ-költészetben, s a magyarban is mindössze egy távoli rokona van, Petőfi Tündérálma. Ha a következőkben megpróbálom megszüntetni eszmei-művészi egyszeriségét, nem folyamodom sem szellemtörténeti fikciókhoz, sem a mélylélektan őstípusaihoz, hanem rámutatva mindeddig jóformán ismeretlen forrásvidékére, éppen tárgyi forrásaihoz való viszonyán szeretném lemérni Vörösmarty függetlenségét és eredetiségét.” (9)

Turóczy szándékának megfelelően felderíti a Délsziget „eredetét, előtörténetét és történetét”. Társadalmi magyarázatot keres Vörösmarty témaválasztására, besorolja az ős robinzonádok közé és a található analógiák ellenében kidomborítja Vörösmarty „költemény koncepciójának művészi szépségét és eredetiségét”, majd hozzáteszi: „A Délszigetet úgy kell olvasni és értelmezni, ahogyan a régiek olvasták és értelmezték szakrális szövegeiket s ahogyan mi olvassuk a Csongor és Tünde, az érett líra szövegeit: a nyilvánvaló, profán értelem mellett egy másik mélyebb értelmet is rejtenek magukban, amely csupán a beavatottaknak szól. S e mélyebb értelem szerint a Délsziget nem eksztatikus visszavonulást hirdet az életből a magányba, az aszkézisbe, mint Ibn Tofail, nem menekülést a múltba, mint a reakciós romantika, hanem szakítást mind a kettővel (ezt jelképezi a sziget kettészakadása is), a paradicsomi élet végét, illetőleg folytatását, félig még romantikus félig már reális feltételek mellett. Éppen ezért éppen olyan félreértés a Délszigetet töredéknek nevezni, mint pl. a gyermekkort, hiszen ennek vége sem szakítja meg az élet folytonosságát: a gyermek Hadadur tovább él Csongorban, Szűdeli pedig Tündében.” (9)

Turóczy idézett megállapításai egészében helytállóak és korábbi félreértéseket, téves megállapításokat korrigálok. Nagyon lényegesnek tartjuk Vörösmarty egyes műveinek belső összefüggéseire való rámutatását és a problematikus Vörösmarty szövegek olvasására és értelmezésére megfogalmazott sajátos igényét. Csak két korrekciót kell tennünk: Először a sziget kettéválása mást jelent, mint amire Turóczy utal, de ezt majd a maga helyén láthatjuk, másod100