Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 2. szám - Káldi János versei: Tavaszvég szonett, Borongásféle a Szépről, "Sic transit gloria mundi", A gyermekkori körtefára
„SIC TRANSIT GLORIA MUNDI” (Egy kevély fővárosi tisztségviselő címére) Bizony, „sic transit”, akár az az alig föltűnő hófolt, ahol az a kőrakás van, a kert végén, a szélbe-kérdező ágak közt, a korai napfény-zokogásban, csak így, miként a füst a kémény-körüli világban, épphogy észrevehetően, amiként eloltja a kisded virágokat az este a szelídségbe-hajló temetőben. Elszáll a rang, amit rádaggatott a világ, nagyon is elhallgatnak csengőid egyszer, nem kér nyilatkozatot a sajtó, körülölel a csönd, a lányok mosolya nem dereng fel. Csak ember leszel, törékeny, rózsafej-szívű, naponta százszor-botló, akár mi, istenem, hogyan is fogsz majd — gyalogosan és egyedül — esténként hazatalálni? Bizony, csak ember leszel, csak olyan mint mi, akinek még a szíve is fájhat, akinek öröm egy derűs délelőtt is, két-három jó-szó, lobogása a vadvirágnak, csak olyan, aki az öt-hat-év-előtti. mondatát is viszi még, mint óriási terhet, aki tudja, hogy a társak miért tűnődnek, miért cüy keveset énekelnek; akinek gyakran üres a faháza, s más gondja is van, ó, mennyi, mennyi! Hogyan is tudod te majd — a nagy szomorúságot — a csupán embervoltodat elviselni? 56
