Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Hegedüs Ferenc: Sobri Jóska szombathelyi évei és egy veszprémi könyv
SOBRI JÓSKA SZOMBATHELYI ÉVEI ÉS EGY VESZPRÉMI KÖNYV HEGEDŰS FERENC Veszprém megye Tanácsának Idegenforgalmi Hivatala, amely Balaton- íüreden székel, a szokásos teendői mellett jelentős mérvű könyvkiadói tevékenységet is végez. Egyik 1961. évi kiadványa 25 addig megjelent kiadványát sorolja fel. A legtöbb persze útikalauz, amely a veszprémi Ba- laton-part és a Bakony nevezetesebb helyeit, természeti, történeti érdekességeit ismerteti. Hét útikalauz 1981-ig teljesen elfogyott. Van viszont olyan könyve is, amely 1961-ben már a negyedik kiadásban jelent meg. „A gyöngyösi csárda” a címe ennek a kapós, kis alakú, 144 oldalas könyvnek, amelynek a IV. kiadása is nem kevesebb, mint 5100 példányban hagyta el a nyomdát. Mi a titka e népszerűségnek? A címadó gyöngyösi csárdáról szóló rövid, érdektelen leírás bizonyára nem indokolja sem a magas példányszámot, sem a négy kiadást. Ez a csárda Rezi község területén fekszik a keszthely— sümegi országút mentén és Keszthelyről két, Hévízről pedig egy óra alatt érhető el. A nevezetessége az, hogy a közelében két betyársír domborul, meg hogy a múlt század harmincas és nyolcvanas éveiben állítólag sűrűn látogatott tanyája volt Sobri bandájának és Savanyó Jóskának. Ez a körülmény viszont kitűnő alkalmul szolgál a könyv szerkesztőinek arra, hogy újra megírják a két korszak nevezetesebb betyárjainak az életrajzát. Ezek az életrajzok töltik meg a könyvet. Sobri Jóska, Milfait Ferkó, Vak Illés meg Savanyó Jóska viselt dolgai nyilván azért látnak évenként vagy félévenként újra meg újra nyomda- festéket, mivel segítik emelni az idegenforgalmat. A ^gyöngyösi csárdáét legalább is. A vendégforgalom növekedésével meg minden bizonnyal együtt jár az étel- és italfogyasztás emelkedése. Ha nem így lenne, aligha olvashatnók a könyv két helyén is, hogy megjelenésének költségeit a csárdát üzemelhető Rezi és Vidéke Földművesszövetkezet biztosította. A könyv elterjedésében a Keszthelyen és Hévízen fürdőző vasiaknak is részük van. Éppen ezért kell szóvá tennünk azt a mostoha elbánást, amelyben a könyv Sobri Jóska életútjának vasi vonatkozásait részesíti. A betyáréletrajzok közül ugyanis az első és a legterjedelmesebb Sobrié. Azt még csak megemlíti, hogy Sobri Vas megyében született, de életútjának vasi szakaszairól már nem ejt szót. Aki ebből a könyvből ismerkedik meg Sobrival és viselt dolgaival, abban az a tudat alakult ki, hogy minden, ami jelentős vagy említésre érdemes Sobri életében, Veszprém megyében történt. Itt tette az első lépést betyárpályáján, amikor ellopott hat disznót az eplényi kanásztól. A lopott disznókat Zircre hajtotta és ott potyázta el. Itt súgta be a lopást egyik ellensége a pandúrok káplárjának, aki aztán nem is késlekedett hoppra venni. Zircen ülte le azt a két kis esztendőt is, amit a bíróság a disznólopás miatt kiszabott. És itt történt életének az a nagy eseménye is, amely miatt a népdalköltők nótákba rakták a nevét: itt szerelmeskedett össze a tüzevesztett veterán porkoláb huszonöt esztendővel fiatalabb feleségével, Sarkadi Boriskával. Amikor meg búcsút mondott a szerelem örömeivel traktáló zirci börtönnek, Keszthely környéke lett a tanyája. A Biliege csárdába a szintén népdalba foglalt szeretője, Répa Rozi, csábította, a gyöngyösi csárdának meg 149
