Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Mónus Imre: A "Fóti dal" - ponyván
A ,.FÓTI DAL” — PONYVÁN MÓNUS IMRE Az irodalomtörténet sokat, de távolról sem eleget foglalkozott a magyar irodalom egyik érdekes és kellően még fel nem tárt területével, forrásával — a ponyvával. Bisztray Gyula támadja és a „legveszedelmesebb népbetegségnek” tartja, Baros Gyula, Dégh Linda és Borbély Mihály védelmébe veszi, mások mosolyognak a kis füzetkék láttán, naivnak, archaikusnak ítélik. Valódi értékét feltárni — feladat, egyes füzetkéket ismertetni — irodalomtörténeti kötelességünk. Mi is a ponyva, mi volt a szerepe az írásbeliség elterjedése óta, közelebbről a 16. századtól szinte napjainkig? Borbély Mihály szerint létrejöttének „primer oka: szükséglet” (1), az olvasó igénye. Mások csak kiadói, kereskedelmi vállalkozást szimatolnak mögötte. Valójában ez is, meg az is ok. Történelmileg azonban az az igazság, hogy a ponyva hajnalkorán a nemes, a nagy irodalom java is ponyvára került, sőt ez bizonyos rangot is jelentett. A szándék tehát elismerésre méltó, hiszen olyan művek és művészek, mint Sárosi Gyula „A ponyvára került aranytrombita”, Petőfi, Arany és Csokonai számos verse, Dosztojevszkij és A. E. Poe sok írása ezeken a népiratkákon át jutott el az olvasókhoz, főleg a vékenypénzű irodalomkedvelőkhöz. Igaz, a búza közé a kufárszellem ocsút is szórt. A bárgyú, semmit érő históriák, giccses álirodalmi termések sok ízlésbeli kárt okoztak, de a valódi értékek, a nemes alkotások igyekeztek ezt ellensúlyozni. Aki átvizsgálja az Országos Széchenyi Könyvtár ponyvagyűjteményét, meglepődve fogja látni, hogy abban számos értéktelen leveles kiadvány között minő sok irodalmi érték is lappang. A folklór szempontjából kellően fel nem tárt füzetkékben számtalan népdal és népmese kiadás, a rigmusok és köszöntők sokasága sorakozik. Ezek az iratkák egykor érdekes színfoltjai lehettek a vásároknak, és értékes vásárfiát jelentettek annak, akit az élőszó már nem elégített ki, annak, aki már megismerte a nyomtatott betű adta szépséget. A Magyar-Övárott volt Czéh Sándor-féle könyvnyomda történetével foglalkozva bukkantam egy ponyvára, amely figyelmet érdemel: „Hat világi Daliok, mellyek több költeményekből összeszedődtek J. J. által.” I. Fölfelé megy borban a gyöngy s a t. II. Szomorú jajj az én sorsom ...” és így tovább. Mint látható a ponyvában szereplő gyűjtemény első tagja a „Fóti dal”. Hogyan került Vörösmarty verse a magyaróvári nyomdász ponyvasorozatának 8. füzetébe? Horváth János így ír: „Vörösmarty Fóti dala hamar népszerű lett. Az Athenaeumban jelent meg 1842. október 27-én; két hónap múlva a Regelő Pesti Divatlap azévi utolsó száma már a Fóti dal zenéjét adja mellékletül. ..” „A következő év augusztus 17-én arról értesít, hogy már katonai zenekarok is kezdik játszani, agusztus 24-én pedig azt mondja róla, hogy közkedveltségben a Szózattal versenyez ..(2) 145
