Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Palkó István: Bartók értékelésének problémájához
életcélját, amit aztán később a történelem alakulása és benne saját belső fejlődése révén jelentős mértékben módosított, illetve tágított. Közben jó néhány esztendő telt el, amikorra a népek testvérré válásának az eszméit hitvallásaként kialakította és a fokozódó fasizálódás légkörében mindinkább antifasiszta felfogásúvá lett. A népzenét kutatni induló Bartók messzeáll még attól a Bartóktól ideológiai, politikai felfogásban, akivé lett. Bizonyítsa ezt saját maga: „Az eddig elmondottakból ez következik: Ha a zenei folklór nagy hálával tartozott is a nacionalizmusnak, ma az ultranacionalizmus annyit árt neki, hogy ez a kár sokszorosan meghaladja amazt a hasznot.”15 Ez a példa csak azt bizonyítja, amit minden dialektikus kutatónak magától is tudnia kell, hogy egy életművet csak konkrétan, a maga fejlődésmenetében lehet és szabad tudományos igénnyel vizsgálni, nem pedig egyik vagy másik periódusának kiragadott és általánosított vetületében. Bartóknak a század első éveiben, amikor a magyar nemzet és a magyar- haza javát szolgáló fogadalmát anyjának írt levelében megtette, teljes mértékben igaza volt a maga nacionalizmusával, ugyanazon oknál fogva, amiért ma is igazuk van a gyarmati népek nacionalizmusának gyarmati helyzetük megszüntetése érdekében. Más kérdés az, hogy ez a nacionalizmus a későbbiek során hova fajult el és hogyan különült el ettől Bartók útja is. Pályája kezdetén a y,nemzeti áramlatnak” nagy szerepe volt abban, hogy népzenegyűjtő utakra indította, amik aztán nemcsak egy új sajátos zenei világ felfedezését jelentették elsősorban saját maga számára, és amiből felcsillant egy sajátos magyar műzenei világ megteremtésének a lehetősége, hanem egyben jelentették a történelmileg egymás mellett élő vagy a történelem folyamán valamilyen formában érintkező népek, ezek kultúrájának, s ezen belül népzenéjének az elfogulatlan szemlélete kialakítását is, de ezt már csak akkor, amikor a gyűjtött zenei anyag vizsgálata folyamán rendszerbe állt össze, és összefüggéseire is fény derült. Bartók munkája kezdetén csak egy sajátos magyar műzene megteremtéséről álmodott, de munkája közben látóhatára kitágult, és az előbb már vázolt magasabb szintézisre is eljutott, amelyben már nemcsak a magyar paraszti zene kapott helyet. Minket ez esetben itt közelebbről e zene magyar jellegének problémája foglalkoztat, mert ez a jelleg nemcsak a laikus nagy tömegek szempontjából megoldatlan még, hanem a zenei szakember megítélése szerint is. Bizonyságul hadd idézzük a II. Magyar Zenetudományi Konferencia anyagából Denijs Dille megfogalmazását, aki a Bartók-kutatás problémái c. előadásában ezeket mondja: „A stílus, a technika és az esztétika kérdéskomplexusával kapcsolatban van még egy teljesen speciális jellegű, de nem jelentéktelen probléma, éspedig Bartók magyar jellegének problémája. Ezt három pontban foglalom össze: 1. Milyen formát vesz fel ez a jellemvonás, mennyiben nyilvánul meg az egyes művekben (pl. a Kékszakállú Herceg Várában), mint valamely ok hatása és mennyiben mint kinyilatkoztatás? Mi a fontossága az egész életműhöz viszonyítva? 2. A magyar jelleg miként járul hozzá az idegen folklorisztikus elemek asszimilációjához? 3. A magyar jelleg mit ad hozzá az általános emberihez és miként tükröződik az univerzális ember magában a magyar jellegben? 113
