Életünk, 1963 (1. évfolyam, 1-3. szám)
1963 / 1. szám - TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Palkó István: Bartók értékelésének problémájához
nyítékokat.10 Szegő Júlia utalt kötete hozza magyar fordításban Bartók első románnyelvű, 1912-ben kelt, Busitia Jánoshoz küldött levelét. E levélben többek között ezt olvashatjuk: „Mellékelten küldök önnek egy verskötetet Adytól, aki a legfiatalabb, de a legkiválóbb költőnk Petőfi és Arany után. Felhívom figyelmét, olvassa el, főként 30., 34., 38., 43., 44., 49., 88., 106., 115. oldalon lévő verseket. A legelsőben mondja Ady. hogy magyaroknak, románoknak és szlávoknak össze kell tartaniok ebben az országban, mert hiszen mindannyian testvérek az elnyomatásban. Sohasem volt még olyan költőnk, akinek lett volna bátorsága hasonlót megírni.” E jelzett versek Ady Az Illés Szekerének 1908-ban Budapesten megjelent forradalmi magyarság versei, amikre Bartók barátja figyelmét felhívja. Ezzel a gesztussal Bartók világos politikai állásfoglalását fejezte ki több vonatkozásban: egyrészt a népek baráti összefogásáról, másrészt a magyar társadalmi viszonyokról és ezen belül kulturális, művészeti, főleg zenei életünk sajátos, idegen, nem magyar érdekű helyzetéről, amit Ady, majd Szabó Dezső és a többiek olyan gyilkos őszinteséggel fogalmaztak meg írásaikban. Bartóknak ez a hallatlan vállalkozása ugyan minden zseni nagyságát meghaladó feladat volt, mert hiszen az generációs munkát jelentett, — más területeken, főleg az irodalmin már több példát is láttunk rá saját történelmünkben is — de hozzákezdett és legbiztosabb támaszának ehhez a programjához a népzene mutatkozott. Bartók tehát nem véletlenül kezdte tanulmányozni a paraszti zenét, hanem kimondottan nemzeti politikai törekvések szolgálata céljából, hogy önálló, autochtón nemzeti műzenét teremtsen meg az űr helyére a zseni minden, de a cél érdekében magától értetődő túlzásával, hogy ezzel szégyenletes és sajnálatos zenei kolonializmusunkat felszámolja. De más oka is volt erre. Újra Kodályt idézzük: „Pályája kezdetén álmában sem gondolt rá, hogy valaha folklorista lesz. 24 éves koráig járta a szakzenész szokott útját kettős minőségben: első és fő célja a zongora volt, mellette a zeneszerzés. Első zeneszerzői kísérleteiben nyoma sincs magyar stílusra törekvésnek. Irt a bécsi klasszikusok, majd Brahms nyelvén.. . Az akkori magyar zenei légkörben nem volt könnyű a népdalhoz eljutni.”11 Mi volt az az ok, amely Bartók figyelmét a népzene tanulmányozására irányította? Ez az ok párizsi kudarca volt. Zeneszerzőként és zongoristaként pályázott az 1905-i Rubinstein-díjra, de eredménytelenül. Bartók tehetsége és igaza tudatában: „valósággal tombol, gúnyverset ír a veterán professzorokról.12 Szabolcsi Bence: Bartók Béla élete c. munkájában idevágóan pedig ezt olvashatjuk (a hosszasága miatt kihagyásokkal és kiemelésekkel idézve): „Aki Bartók Párizsból írt leveleit olvassa (1905 nyaráról), megdöbbenhet e levelek újszerű hangjától... Megérinti a nagy kétkedés, Nietzsche hívéül szegődik, főleg pedig eddigi társadalmi nézeteit revideálja, váratlanul felismeri a magyar népdalok rendkívüli értékét, a magyar parasztság szellemi elhivatottságát, igazi magyar középosztály hiányát, a városi vezetőréteg, a budapesti közönség tehetetlenségét és alkalmatlanságát. Pozitív programot még alig ad. („Neveljük inkább a magyar vidéket!”) A magyar értelmiséget pedig „félurakból álló züllött társaság”-nak nevezi. Ezzel a közönséggel nem érdemes vesződni: „hagyjuk a szamarakat szamaraknak lenni és menjünk minden komoly szellemi produkcióval külföldre.”13 Mint látjuk, ez a fiatalkori művészi sikertelenség és csalódás igen eszméltető volt Bartók számára, különösen azért, mert figyelmét, érdeklődését a magyar 116
