Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-12-09 / 32-33. szám
Kopogtat a szegenyseg J on a karacsony. Jobban latszik majd a gazdagsag, a szegenyseg. A gazdagok gazdagsaga es a szegenyek szegenysege. Nem sokara ez lesz majd Szlovakia legfobb gondja... Errol akartam jegyzetet irni, de varatlan vendeget kaptam. Az Iras elmaradt. Ejjel aztan alvasomban elte ki magat a munkatlan kepzelet. Almomban szunyogokkal hadakoztam. Arra ebredtem, hogy a falank verszopok elol paplan ala dugom a karom. Nem vagyok babonas, de kivancsi igen. Megneztem Krudy Gyula Almoskonyveben, mit is jelent az ilyen alom. Az volt ugyanis az erzesem, hogy amit almodtam, valamilyen modon kotodik az irasomhoz. Meglepetesemre, Krudyt nem nagyon sanyargathattak a szunyogok. Mindossze a dongicselo fajtajukat emliti. Szerinte veliik almodni azt jelenti, hogy valaki ragalmakat terjeszt rolam. Vagyis rossz dolgokat „dongicsel” felolem, ami a csillagok mostani konstellacioja mellett csoppet sem meglepo, de a szegenyseg gondolatkorehez csoppet se jutottam kozelebb. Tovabb szbszmdtdltem, szaglasztam a konyveimben. Rath-Vegh Istvan Szamarfules babonai kerultek sorra. Itt is rabukkantam a verszomjas szunyogokra. Szerinte veliik almodni azt jelenti, hogy csakhamar meglatogat az adobehajto.- No, ennek mar a fele sem trefa! - mormogtam, es megertettem, hogy az almomban is a valosag rugott felem, mert meg nem egyenlitettem ki az idei garazsadomat. De az elozo valosag is belem csipett. Az irasom valosaga, a szegenyseg valosaga, amely meg nem kapott teljes polgarjogot mostani ujsagjainkban, pedig azok oly sokban hasonlatosak a huszas, harmincas evek ujsagjaihoz. Omlesztik a politikai zurzavart, kiviragzott benniik a sokfele szenzacio, de az ember mindennapi gondjai, az elet valodi melysegei meg kiviilrekednek beloluk. A munkanelkiiliek halott szamok, a hajlektalanok holt adatok, a bundzokent felnovekvo gyermekek pedig statisztikai adatok. Van ugy, hogy tobbet tudunk a koborkutyakrol, csellengo macskakrol, mint a senkihez, sehova nem tartozo emberekrol. Pedig akirol egyszer is lefoszlott mar a ruha, az tudja igazan, hogy az bltbny, a cipo, a kalap epp ugy hozzatartozik az emberhez, mint a bore vagy a hajzata. Valahol olvastam, hogy aki latni szokott bennunket, annak az bltbzetunkkel vagyunk a regi jo ismerose. Ha tavolrol gondol rank, egyik-masik bltonyunket eppen ugy latja rajtunk, ahogy az arcunkat latja, hangunkat hallja. A ruhank tehat ugyanugy odatartozik hozzank, akar a szemolcs az arcunkhoz. Es most, hogy szegenyediink, s fogy bltonyeink szama, meg inkabb odand majd hozzank: az dltonyiink is mi lesziink! Hiaba mondogatjak fellengzdsen a nagyokosok, hogy nem a ruha teszi az embert. Nezzenek ra egy hajlektalan, kukaban banyaszo lenyre, vagy egy szegdny nyugdijasra, 6s akkor uraim, rogtbn elismerik, hogy az ing, a cipo, a kabat (nehany ev ota) tobbet vail viselojenek anyagi helyzeterol, mint annak izleserol, iskolazottsagarol vagy egykori foglalkozasarol. Valljuk be, a szegenyseg fiirgebb vendeg, mint a jolet. 1989 utan hamarabb kopogtatott be hozzank, mint a boseg europai kovetei. Hova lettek mar 1968 rebellis fiataljai, a szolidaritasbol rongyos hippik es a viragkoszorus, mezftlabas milliomos lanyok! Bizony, nyugaton is visszatertek a jolet melegebe, kenyelmes kuckojaba, es az „Istentol szamukra kijelolt utra” leptek. Es ami Kozep-Europanak maradt, az a hitegetes, hogy ekkor meg akkor, hushagyo kiskedden, pirospunkosd napjan majd ok is atlephetik a boldogsag kapujat. Europa, az egykoron oly „biiszke no” csalfa holggye vedlett, es most ugy osztogatja kegyeit, ahogy akarja. Reank pedig rank dzbnldtt az igazi vilag s vele a szegenyseg. Talan igaza lehet Sandor Eleonoranak is, amikor 1989-re emlekezve kifakad: „Senki sem emlegetett akkor euroatlanti strukturakat, NATO- es EU-tagsagot. A jelszo akkor a demokraciahoz, a tobbpartrendszerhez, a szabadsaghoz valo visszateresnek, a tervutasitasos gazdalkodas lebontasanak vagyat fejezte ki. Nem azert, mert az elvezethet a gazdagsag 6s biztonsag jelkepeve valt szervezetekbe, hanem mert a szabadsag felel meg az emberi termeszetnek. Fontos ezt az emlekezetiinkbe idezni most, amikor az uj politikai vezetes szinte gorcsbe randulva varja az Europai Unio becsi csucsertekezletet, es foglalkozni sem akar a gondolattal, hogy esetleg jovo juniusban se kezdodnek meg Szlovakiaval a csatlakozasi targyalasok.” (Uj Szo, 1998. nov. 21.) Hat igen. De ki gondolt 1989-ben mindarra, ami most van? Es ki gondol most, kilenc ev multan 1989-re? A gyogyithatatlan illuziokergetokon kiviil senki. Uresek maradtak az unneplo terek, es nem gyultak ki az emlekezes, a hala gyertyai a hazak ablakaban. Az ujsziilottek is tudjak, hogy ma mar nalunk nem a szabadsagert folyik a kuzdelem, hanem a hatalomert, es az egeszen mas. A csalodas keseru nyala ott erzodik az emberek szajaban, es mind kevesbe hisznek egy eljovendo jobb jovo hirdetoiben. Rajuk zudult az igazi vilag, amely a propaganda mogdtt lapult. Ablakukat megkocogtatta a szegenyseg, s a riadt lelkek mindinkabb magukba szorultak, megtanultak felni. Szabadsagrol beszelni ma, legjobb esetben is luxus. Az emberek nyakaba naponta zudul a rossz hirek zuhataga, Albania remsegei, foldrengesek, arvizek szornyusegei, s rank kialtanak a nagyvarosok jardara fagyott csavargoinak utolso vadszavai. Es mind tobben teszik fel a megvalaszolhatatlan kerdest: masok szenved6- seibol, ezrek, szazezrek gyaszabol, nyomorusagabol, nepek katasztrofajabol mennyi tartozik enram? Mennyit vallalhatok, mennyit birok elviselni? Mit is valaszolhatunk ezekre a sulyos kerdesekre? Karacsonykor se feledjiik, hogy mindez letezik, es eltessiik egymasban azt a hitet, hogy mindez nem sziiksegszeru! SZdKE J6ZSEF Vdk vaganyon Csak a dicseret hangjan szolhatok a Magyar Koztarsasag pozsonyi Kulturalis Intezetenek a magyar kultura apolasa erdekeben kifejtett munkajSrol. Az Intezet misszios szerepnek is tekintheto tevekenysege folyt^n egyebek mellett rendszeresen tart irodalmi estet, iro-olvaso talalkozot. Legutobb Laszloffy Aladart, a jeles romaniai magyar irot, koltot, muforditot latta vendegul. A nagy erdeklodessel kisert talalkozon Tozser Arpad meltatta Laszloffy Aladar munkassagat. A vendeggel folytatott beszelgetest Hizsnyai Zoltan kolto, a Kalligram irodalmi folyoirat foszerkesztoje vezette. Laszloffy Aladartol megkerdeztem, milyen kapcsolatban volt Balogh Edgarral, a magyar irodalom e jeles kepviselojevel, aki szorosan kotodbtt Szlovakiahoz, es a romaniai magyar irok hogyan tekintenek a Sarlora, amely a szlav-magyar-roman baratsag megteremtesen faradozott, s amelynek a kozelmultban volt Idtrehozasanak a hetvenedik evforduloja, az esemenyrol azonban - egyket kiveteltol eltekintve - mind a magyarorszagi, mind a szlovakiai kozponti sajtd megfeledkezett. Laszloffy Aladar elismeroen emlitette Balogh Edgar nevet, s a Sarloval kapcsolatos k&rd6semre vil^gosan es frapp^nsan (a mai viszonyoknak megfelelden) azt valaszolta, hogy „a romaniai magyar irok a Sarlora eppen olyan keveset gondolnak, mint a kalapacsra...” A kozonseg reszerol nemi deruvel fogadott „szellemes” valasz elkeseritett, es ellenerzesemet kifejezve elhagytam a beszelgetes szinhelyet. Ennek a tarsadalmi igazsagtalansagok eldtt szemet hunyd magatartcisnak is tulajdonithato, hogy szamos orszSgban megsertik az alapvetd emberi jogokat, oriasi a munkanelkuliseg, novekszik a nyomor, es egyre tobb az ehezo szaj... De a tarsadalom tobbsegetol erzelmileggondolatilag elforduld magatartasnak tulajdonithato az is, hogy az olvasok reszerol az egykor nagy tiszteletnek es megbecsulesnek orvendo „lelek merndkei" mostanaban nem talalnak megertesre, 6s a jobb sorsra erdemes irdk, koltdk muvei olvasatlanok, s a raktarakban es a konyvtarakban tonnaszam porosodnak. Remelhetd, hogy a jelenseg csak atmeneti, es nem csupan a megbecsulest erdemlo irok-koltok, hanem a napjainkban nagy szamban tevekenykedd szelkakasok, konjukturalovagok es politikai kalandorok is elobb-utobb eszre ternek, felismerik tdvedeseiket es a visszassagok I6ttan nem hunynak szemet, hanem ostorozni fogjak mindazt, ami rossz, ami megkeseriti az eletet es ami gatolja a tar- S3dalmi feilodcst. BALAZS BtLA
