Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-02-25 / 4. szám
Regi gondok az uj evben Jo par hete tart mar az u] Az oktatasiigy teruleten /s ugyanazokkal a problemakkal kuszkodnek to-Antonin Polachhal, az Oktatasugyi es Tudomanyos Dolgozok Szakszervezete alelnokevel, egyben az Alapiskolak Szovetsegenek elnokevel az alapiskolakat erinto aktualis kerdesekrol beszelgettunk. — Talan a legkomolyabb teny, amely jelentosen befolyasolta az onok tevekenyseget, a tavalyi teruletrendezes volt. Hogy nyilvanultak meg ennek kovetkezmenyei az alapiskolak halozataban szakszervezeti szemszogbol? — Az Alapiskolak Szovetsege folyamatosan kuszkodik azokkal a problemakkal, amelyeket a teruleti reorganizacio hozott magaval. Ennek kereteben 42 jaras helyett 79 jaras alakult, s az eddigi iskolaszekek helyett, amelyeket az oktatasi miniszterium igazgatott, kialakultak a jarasi hivatalok tanugyi osztalyai. Nem keves gondot okoz ez nekiink, hiszen az oktatasugyi miniszterium tulajdonkeppen feladta eddigi jogait, s azok a jarasi hivatalokra harultak. Ezekben a hivatalokban javareszt uj emberek kerultek a tanugyi osztalyok elere, akik azelott nem dolgoztak az oktatasugyben, s nem jartasak e terulet problematikajaban. Ezert gyakran keriil sor osszetuzesekre, nezetelteresekre a tanugyi osztalyok es a mi jarasi szakszervezeti kepviseloink kozott. Szerencsere, nem altalanos jelensegrol van szo. Vannak ugyanis olyan jarasok, ahol gordulekenyen folyik a munka, csak persze, ezeknek a szama kevesebb. Az az igazsag, hogy nem tettek jot szakszervezetiinknek a jarasi hivatalokban lefolytatott kezdemenyezesek, hogy az emberek lepjenek ki a szakszervezetbol. Mi azert meg mindig eros szakszervezet vagyunk, minden jarasban szilard a kepviseletunk. Ez pedig azt jelenti, hogy az emberek tudatosftjak, mire is valo a szakszervezet, miert is jo az nekik, hogy a tagjai lehetnek. — Nem konnyu 79 jarasi szakszervezeti tanacsot letrehozni, foleg ha a dolog anyagi oldalat nezzuk. Hogy birkoztak meg ezzel a feladattal? — Eleg nehezen. Meg mindig adodnak gondok e teren. Igyekszunk azonban, hogy mindenki megelegedesere oldjuk meg oket. Tulajdonkeppen minden jarasban mukodik a mi jarasi tanacsunk, csak elofordul, hogy esetenkent ket vagy harom uj jarasra bomlott, tobbnyire a regi elnok maradt a helyen, s most ket-harom kepviselettel dolgozik. — A legnagyobb gond, ugy hiszem, tovabbra is a berezes. — Valoban igy van. De ez nemcsak az Alapiskolak Szovetsegere vagy a mi szakszervezetunkre ervenyes, hanem csaknem az osszes szakszervezetre. Sajnos a munka erteke nagyon alacsony a mi orszagunkban. Nem biztosit a dolgozo embereknek bizonyos elvarhato eletszinvonalat, vagyis a keresett penzbol nem lehet meltokeppen megelni. Ez a jelenseg markansan megmutatkozik az iskolaiigyben, a tanarok, de a nem pedagogiai dolgozok is, kulon munkat, mellekallast keresnek rendes allasuk mellett, ami pedig, valljuk be, a tanitas szi'nvonalanak rovasara megy. Folyamatosan figyelmeztetunk erre a tenyre. Kozben pedig allandoan fogy reszortunkban a jo minosegu munkaero. Az emberek mas teruleten probalkoznak. Persze, csak ott, ahol ez lehetseges. Videken kisebb merteku az elvandorlas, mert nines nagyon hova menniuk a pedagogusoknak. Masreszt a felepitett csaladi haz vagy a kiutalt tanitoi lakas is koti oket, igy aztan kevesebb az eselyuk a valtasra. Ezert — bar fogesikorgatva, csendben meltatlankodva —, de maradnak a helyukon. Ez a hozzaallas szakszervezeti szemszogbol egyaltalan nem dicserendo. Az emberek felelemben elnek, feltik a munkahelyuket. Ezert inkabb hallgatnak, s az altalunk szervezett tiltakozo rendezvenyeken is kisebb szamban vesznek reszt. — Az iden is tovabb harcolnak a kozszolgalati dolgozokrol szolo torveny elfogadasaert az allamigazgatas dolgozoit vedo torvennyel szemben? — Termeszetesen. Fontos feladat a szamunkra, hogy tovabbra is inditvanyozzuk a kozszolgalati dolgozokrol szolo torveny elfogadasat, amely a mi erdekeinket is kepviselne. Ha elfogadnak, akkor az oktatasiigy, illetve az egesz koltsegvetesi szfera szamara torveny biztosftana a 13. es a 14. fizetest. Azt hiszem, hogy egy kis joakarattal eleget lehetne tenni keresunknek. Nem tartom szerencses megoldasnak a szemelyi jutalmakat, mert arra adnak lehetoseget, hogy az igazgato esetleg elonyben reszesitsen valakit a tantestuletben, masok karara. A tanito munkajat nem lehet egyertelmuen objektiven megitelni. Errol napokig is elvitazhatnank. Ki mondja meg, mi a nehezebb: jo eredmenyeket elemi az ugyes diakokkal az olimpiakon es mas versenyeken, vagy gyenge diakokat valoban megtanitani valamire? Szerintem a stabil berek emelese a fontos, nem pedig a mozgobereke. Emellett pedig, mint mar emlitettem, a 13. es a 14. fizetes torveny altal valo biztositasa. — Mi a helyzet a jogi szubjektivitasu iskolakkal? — Ez egy tovabbi gondunk. Az eddigi ervenyes iskolaugyi torveny szerint a tavalyi ev vegeig minden alapiskolanak jogi szemellye kellett volna valnia. Hosszabb huzavona utan a parlamentben elfogadtak egy modositast, amely hatarozatlan idore valtoztatta az addigi idopontot. Igy most jarasonkent mas a helyzet. Egyes jarasokban csak nagyon keves iskola lett jogi szemely, mashol ajelentos tobbseg. Am ezeknek az iskolaknak is megvannak a maguk bajai. A jogi szubjektivitas nem jelent feltetlenul elonyt. Egy ilyen iskola igazgatoja az ev elejen szeretne tudni, milyen koltsegvetessel szamolhat az ev folyaman, tehat: hogyan gazdalkodjon. Jelenleg viszont az a helyzet, hogy a tanugyi osztalyok havonta juttatjak a penzt a jogi szubjektivitasu iskolaknak. Igy az iskolaigazgato sosem tudja, mi var ra a kovetkezd honapban. Ezert aztan nem tudja, hogy csalogasson az iskolaba jo tanarokat. Nem tudja, mit kinalhat nekik, s hogy amit kfnal, megadhatja-e majd. A jogi szubjektivitas nemcsak az igazgatok nagyobb felelosseget kell jelentse, hanem a penzjuttatasok attekinthetoseget is. — Milyen a szakszervezetek es a munkaltatok egyuttmukodese az oktatasiigy teruleten? — Hogy ugy mondjam, a “normalis” iskolaigazgatok vagy mas oktatasi intezmenyek igazgatoi, illetve a tanugyi osztalyok vezetoi gyakran hivjak a szakszervezeti kepviseloket kdzos targyalasra, hogy ok is kifejtsek velemenyiiket egyes eldontendo kerdesekkel kapcsolatban. Masok pedig nem hagyjak, hogy a szakszervezetek reszt vegyenek valamilyen dontesben meg akkor sem, ha azt torveny irja eld. Ha igazgato lennek, sose hagynam ki a szakszervezeteket a donteshozatalbol. Ismerek olyan igazgatokat, akik alh'tjak, hogy ez a legjobb, amit tehetnek. Mert ha kozdsen megegyeznek valamiben, akkor a megegyezeshez tartjak magukat, s nem kell attol tartani, hogy a kesobbiek soran valamelyik fel keptelen kovetelesekkel alljon eld. Mi azon igyekszunk, hogy sok ilyen megegyezes szulessen, mert ha ezeket betartjak, annal kevesebb a surlodas. FIALA ILONA A szerzo felvetele Antonfn Poldch
