Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-12-09 / 32-33. szám

1948. december 10-en az ENSZ kozgyulese elfogadta Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatat. Ennek elozmenyei egyreszt a kozel-, masreszt a regmultba nyultak vissza.

Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatanak tel evszazados evfordulojdn

Bizonyos erkolcsi elvek, vagy igazsagossag-eszmek az allamok hatarain tulterjedo tiszteletbentartasara mar korabban is voltak kezdemenyezesek, sot konkret kotelezettsegvallalasok is. Gondoljunk csak az ember es polgar jogainak amerikai deklaraciojara, a nagy francia deklardciora, az angol Magna Chartara, a Petition of Right-ra, amelyeknek jelentosege az allampolgari szabadsagjogok meghirdetese es elismertetese szempontjabol valoban kiemelkedo. E dokumentumokban jogokrol es szabadsagokrol van szo - megpedig osi jogokrol es szabadsagokrol, amelyeket eppen az ismetelt fenyegetettsegiik, sot megsertesiik kovetkezteben - ujra meg ujra sziikseges hangsulyozni es megerdsiteni. Azok a jogok es szabadsagok, amelyekert az angol nep kiildnbozd korszakokban, mas-mas tarsadalmi csoportok vezerletevel ismetelten sikraszallt, meg a poigarsag gyoztes forradalma utan sem jelcntek meg mint altalanos, minden nepre vagy korra kiterjedd ervenyu kovetelmeny, emberi egyetemes jog. hanem tiikrozte a feudalis viszonyokat, amelyek az angol tarsadalomban tartosultak. Megemlithetjiik az amerikai kontinenscn letesiilt angol gyarmatok fuggetlcnne valasuk folyamataban keletkezett deklaraciok sorat. Ez a folyamat ugyanis kezdetben az angol tradicidkbol taplalkozott, s csak kesobb jelentek meg es hoditottak tert a termeszetjog egyetemes eszmei, amelyek athatottak az 1976-ban elfogadott Fuggetlensegi Nyilatkozatot. Mig az angol alkotmanyfejlodes dokumentumai nem a jogok deklaracioja, hanem inkabb a Korona altal kovetett jogellenes gyakorlat megbelyegzeset jelentik, az amerikai deklaraciok ugyan az angol hagyomanyokat kovettek, s rendszeriiket a mar meglevo alapokon fejlesztettek tovabb, torekedve az allamhatalom korlatozasara, koriilhatarolva azokat a teriileteket, amelyekre az allam „nem lephet”. Az ember es a polgar jogainak a Deklaracioja, amelyet a francia alkotmanyozo gyiiles 1789-ben elfogadott, mind tartalmaban, mind pedig formajaban, tulhaladta az angol es amerikai torekveseket s a forradalmasulo „harmadik rend” celkituzeseit es jelszavait tiikrozte. A termeszetjogi megalapozas tette lehetove, hogy a feltorekvd poigarsag kovetelesei jogi „kdntosben” jelenjenek meg, hirdetve, hogy minden ember a termeszettol fogva egyenlo es szabad, s ezert igenye egy olyan polgari tarsadalomban valo diet, ahol tulajdonat bekeben elvezheti. Az egyest embert megilleto jogok igy lettek az allamhatalommal szemben ervenyesitendo kovetelmenyek. Ez a deklaracio ugy rogzitette az egyen szabadsagat, hogy egyreszt a legsziikebbre szabta az allam feladatkoret, masreszt csak jogokat adott, kotelessegek nelkiil.

Ez a folyamat nem volt ellentmondasoktol

mentes. Mivel az ember es polgar jogainak elvezetebol e jogok meghirdetoi kizartak az erintettek egesz csoportjait, pl. a rabszolgakat, az ateistakat, a tengerentuli teriiletek lakoit stb. ketsegeket ebreszt az „egyetemes ervenyesseg” kriteriuma irant, s indokoltta teszi azt a megallapitast, hogy voltakeppen sohasem sikeriilt e jogokkal kapcsolatban az ertelmet es nem a vagyat, az emberit es nem a polgarit ervenyesiteni. A kesobbiekben, a monopolkapitalista viszonyok kozott az emberi vagy allampolgari jogok nyilt es kozvetlen megsemmisitese helyett inkabb e jogok olyan megvaltozott ertelmezesevel talalkozunk, amely a hagyomanyos polgari demokratikus ertekek, illetve jelszavak megorzesenek latszatat fenntartva, rugalmasan kepes alkalmazkodni a megvaltozott tarsadalmi kdriilmenyekhez. A francia deklaracio polgari biraloi gyakran felhivtak a figyelmet azokra a „veszelyekre”, amelyet latni veltek a deklaracioban, mondvan: a deklaracio „patosza” megzavarta a fejeket, megtevesztette a nyugodt itdletet, felkorbacsolta a kedelyeket, kiirtotta a kotelessegtudatot.

Az emberi vagy allampolgari jogok nem valaszthatok el attol a valtozastol, amely a nemzetkozi munkasmozgalom eloretorese kovetkezteben ment vegbe. Mar a XIX. szazadbeli szocialdemokrata kovetelesek kozott vezeto helyen szerepel az altalanos valasztojog, a noi egyenjogusag, a 8 oras munkanap, az ingyenes oktatas, az egyesiiles szabadsaga stb. A fasizmus az emberi jogok nyilt tagadasat, a humanista ertekrend teljes elutasitasat hozta magaval. Szornyusegei az emberiseg ellen elkovetett biinok „nemzetfeletti” jellegenek elismeresehez vezettek es az ENSZ Alapokmanya az Egyesiilt Nemzetek altal kozosen kovetett celok koze sorolta az emberi jogok vedelmet. Az emberi jogoknak a II. vilaghaborut koveto torteneti utja egyre fokozottabban jelezte nemzetkozive valasuk irdnyat, amely nem valaszthato el attol az ellentdtes fejloddsi folyamattol, amely a kiildnbozd emberi-jogi koncepciok iitkozesebol fakad. Ahogyan a poigarsag hatalomrajutasat annak idejdn a termeszetjog altal egyetemes ervenyiinek nyilvanitott jogok a belso jogrend reszeve valasa kiserte, kesobb ez a folyamat a forditottjara fordult. Igy valt az allamok alkotmanyaban deklaralt allampolgari jog a vilag allamait osszekapcsolo egyetemes ervenyu nemzetkozi jog reszeve.

Az elmult 50 ev igazolta Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatanak, valamint tovabbi ket egyezsegokmany (a polgari es politikai, valamint a gazdasagi, szocialis es kulturalis jogokrol szolo egyezsegokmany) letjogosultsagat es nemzetkozi jelentoseget. Ez azonban korantsem jelenti, hogy az emberi vagy allampolgari jogok teriileten immar nincsenek problemak. Az emberi vagy allampolgari jogoknak egyarant kell szolgalniok minden ember vedelmet a hatalom tulkapasaival szemben, valamint szemelyisegenek szabad kibontakoztatasat, s az ehhez sziikseges eletfeltetelek megteremteset. De vajon az emberi jogok valoban a termeszet orok rendjet, a benne megvaldsulo orok emberit fejezik ki, orokervenyu igazsagokat vagy alapelveket rogzitenek? Vagy csupan arrol van szo, hogy az emberi jogok a kozossegi let olyan gyakorlati igazsagai koze tartoznak, amelyekre vonatkozolag az emberiseg csupan gyakorlati mcgfontolasok alapjan, a rendkivul eltero, sot sokszor ellentetes

ideologiai kiindulopontokat felreteve jutott kozos nevezore? Vagy az a tortenetiszociologiai megkozelites a helytallo, amely az emberiseg erkolcsi erzekenek fejlodesi folyamataban lat kialakulni olyan magatartasi modelleket, amelyek - a mdgottuk meghuzodo vilagnezeti kiilonbsegek ellenere is - altalanosan ervenyesiilnek egy-egy korszak tarsadalmi gyakorlataban?

E kerdesekre nem konnyu valaszolni. Remelhetoen a tarsadalomtudomanyoknak a XX. szazad vegen sikerul olyan valaszt adni, amely magyarazattal szolgal kialakulasukra ds eddigi tortenetiikre, es jovobeli fejlddesiik perspektivait isjelzi.

Az eltero megkozelites ellenere sziikseg van a tovabbi egytittmukodesre a kiildnbozd felfogasok es tarsadalmak, tarsadalmi retegek kozott. Hiszen ennek tagadasa vegso soron azt is ketsegesse tenne, hogy lehet-e egyaltalan „alapveto” jogokrol, vagy emberi jogokrol beszelni. Azok a kompromisszumok, amelyek a tortenelem folyaman eppen a legfontosabb nemzetkozi okmanyok letrejottet megeloztek, sziiksegesek voltak a beke megorzese, valamint az allamok kozotti gazdasagi, tudomanyos-technikai, kulturalis vagy humanitarius egyiittmukddes biztositasa erdekeben.

Ugy tiinik, s ezt igazoljak a mi tapasztalataink is, hogy az emberi jogok nem valamilyen orok adottsagok, hanem olyan, az adott tarsdalom lenyegeben gyokerezo, s egyben a jovo fejlodest is befolyasolo ertekek, amelyeknek megvaldsitasaert allandoan ktizdeni kell.

DR. GYORGY ISTVAN