Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-12-09 / 32-33. szám

Munkanelkuli vagyok, tehat lovok? „Uraim jegyezzek meg!" - mondta Putanko tanar ur, es felemelt kretas ujjain szamolni kezdett. ..Eloszor. Az angolok mindig megsegftik a bara­­taikat! Masodszor. Az angolok mind­ig a barataik megsegitesere indul­­nak! Harmadszor. Az angolok mind­ig elkesnek." A mondast szomoru kozjatek juttatta eszem­­be, s bar tavol alljon tolem vilagunk anyagi es szellemi osszefuggeseinek, ertekeinek biralata, a sajatos esztetikai es erkolcsi ertekek mellett nem mehetiink el szo nelkiil. Mar csak azert sem, mert mint Goethe mon­­dotta volt: lelkunk melyen valamennyien gbro­­gok vagyunk. S mint ilyenek, azert csak-csak at­­orbkitettunk bizonyos ertekeket. Bizom benne, hogy az ember sajat ertekeinek megbecsiilese eppugy jellemzo korunkra, mint a munka ertel­­mebe vetett hitiink, valamint a szemelyes es tar­­sadalmi boldogulas dialektikajanak megertese. Bizom benne, hogy tarsadalmunk emberkozpon­­tu es demokratikus. Meg akkor is ha olyan ese­­tekrol hallok, hogy egy fiatal ferfi puskaval fel­­fegyverkezve bemegy volt munkaadoja irodaja­­ba, es tobbszori lovessel vegez vele. Mert fel­­mondott neki. Egy masik felakasztotta magat. Az ok: a felmondas. Mindez kozvetlen kornyezetiinkben esett meg olyan emberekkel, akiket ismertiink, akikrol nem gondoltuk volna, akiket ezek szerint meg­­sem ismertiink. Mint ahogyan a tarsadalmi mechanizmuso­­kat, szocialis vedohalokat es ezzel kapcsolatos torvenyeket sem igen. Csak azt tudjuk, hogy a mi erdekiinkben hozzak oket (segitenek mint az an­golok), mindig elbveszik, ha sziikseg van ra, es mindig lemaradnak egy lepessel. A szocialis helyzetrol, a munkanelkiilisegrol, annak okairol szamtalan cikk, jelentes, kimutatas jelent meg, a polgarnak megis hianyerzete van. Kulbnosen, ha hirtelen az utcara keriil. A baj merteket es jelentoseget jelzi talan az is, hogy maga a Vilagbank is szembehelyezkedik a ha­­gyomanyos allam doktrinajaval es bovebben fo­­galmazza meg az allam fo szerepeit. Mint az 1997-es jelentesbol (melynek cime World Development Report 1997.) is kitunik, ot alapve­­to feladatot hataroz meg a mindenkori kormany­­zatok reszere: a torvenyesseg alapjanak leraka­­sa; olyan politikai kornyezet fenntartasa, amely nem torzlt, es amely a makrogazdasagi stabilitast biztosltja; beruhazas az alapveto szolgaltatasok­­ba es az infrastrukturaba; a sebezhetok vedelme; a kornyezet vedelme. Ha szukitiink a teman es raterunk az allam szocialpolitikajara, ezen beliil a szocialis kiada­­sok es segelyek kerdesere, akkor kideriil, hogy az utobbi evekben a segelyezes a szocialpolitika legfejlodobb agazatava valt. Ugyanakkor renge­­teg a kifogasolni valo, hiszen joggal varhato len­­ne a segelyezes korenek szelesitese es az admi­­nisztrativ kapacitas szinvonalanak emelese. Szamonkerheto a segelyek szinvonala, es a lassi­­tott eljarasok a szocialis jogok alkalmazasaban. Visszaterve az emlitett esetekhez, nyilvan nemcsak szocialis teren vannak lemaradasok es nem ez az egyetlen kezeloje a jelensegnek. Az oktatas- es kulturpolitika legalabb annyira resze­­se es felelose az ilyen tetteknek. Csak az ontuda­­tos polgarok kollektiv ontudata eltetheti azt a kulturat, amelyet uj demokrataink az uj kor haj­­nalan igernek nekiink. Lassan ketezer eve... HOGYA GYORGY A vak enekes vezet utamon A minap bekopogtatott szerkesztose­­giink ajtajan egy fiatal lany:- Rigoova Eva vagyok, szeretnek el­­mondani onoknek egy tortenetet, nem vilag­­rengeto dolog, nekem megis az eletemet hatd­­rozta meg ez az esemeny... Nehany szoval felvazolta azt a majd tiz ev­­vel ezelotti esetet, aztan megegyeztiink, hogy egy-ket napon beliil ujra felkeres minket, de akkor majd a fenykepeket is hozza. Mar mas­­nap ott volt. Mondokaja, igy elso hallomasra valoban nem volt szenzacios, arrol szolt, hogy egy tinedzser rajongo bejut kedvence bltozbje­­be, s aztan nehany napot a tarsasagaban tolt. A zeneszek tudjak csak, mennyire nem egye­­diilallo ez a jelenseg. Azonban az ordog itt is a reszletekben buvik meg. Eva tizennegy eves volt 1989 majusaban, amikor Stevie Wonder, a vak enekes Bees utan es Budapest elott Pozsonyban koncertezett. Nekem is volt szerencsem ezen a felemelo hangulatu koncerten ott lenni, tanusithatom, hogy minket, pozsonyiakat, szlovakiaiakat ezen a koncerten csapott meg elbszor a sza­­badsag szele, hiszen addig ide elvonalbeli nyugati enekes, egyiittes be nem tehette a la­­bat. Melysegesen megertem tehat a kis tini lel­­kesedeset es azt, hogy a koncerttel nem erte be. Mindenaron az enekes kozelebe szeretett volna ferkozni. Addig-addig nyomult elore ez a jegy nelkiil bekerult lany a stadionban, mig a szinpad kozvetlen kozelebe nem ert. Ott az­tan „noi” cselhez folyamodott: rosszulletet szinlelt, s egy pohar vizet kert. Igy keriilt a koncert vegere a szinfalak moge, az oltozb­­be egy hangosito fiu segedletevel. Stevie Wonder kedvesen elbeszelgetett ve­le, Eva enekelt is neki egy dalt. Elmondasa szerint nagyon megtetszett az enekesnek a kislany hangja, ha Amerikaban elne, azonnal alkalmazna ot vokalistakent... De hat Eva nem ott elt. Pozsonyban lakott elvalt edesanyjaval es negy testverevel. Ertheto: zeneiskolara ilyen kbriilmenyek kozt nem futotta nekik, pe­dig a kislany minden alma az volt, hogy ene­­kesno legyen. Es talan nem csak ez volt a gond. Egy atlagos ciganycsaladban nem so­­kat torbdnek azzal, hogy a lanygyermek vala­mit is szeretne. Menjen ferjhez, szuljon gyere­­keket... Ma huszonharom eves. Nem ment ferjhez, nines gyermeke. Elettarsaval Nagymagyaron el, eskuvbkon, ciganylakodal­­makon enekel. Es ket eve zongorazni tanul - hogy kepzett enekesno lehessen. Eva harom boldog delutant tbltott a nagy enekes es legsziikebb kore tarsasagaban. Talan azert is volt olyan boldog, mert valaki vegre meghallgatta... SZOKE EDIT

Next

/
Oldalképek
Tartalom