Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-12-09 / 32-33. szám

l/ay'afcout Gyermekek, felnottek szinte egyforma turelmetlenseggel varjak az iinnepeket. A sze­­retet, a bekesseg napjait. Barmennyire is tagadjuk, lelkiink melyen fel-felotlik: vajon milyen lesz az idei karacsonyunk, s az is esziinkbe jut, hogy a hoz­­zank legkozelebb alloknak, ugyanugy, mint eddig min­den evben, oromet szerez­­ziink. S abban is bizunk, ro­­lunk sem feledkeznek meg azok, akikre a legtobbet gondolunk. Ezek a ziman­­kos decemberi napok azzal is telnek, hogy az aruhaza­­kat, iizleteket jarjuk, hogy valami egyedit, ertekes (nem eppen az ara szerint) ajandekot vegyiink. Aztan gyertyagyujtaskor lessiik az arcokon a meglepetest, az oromet. De addig meg van nehany napunk, hogy tervezziik az iinnepet, el­­gondolkodjunk mi vdr rank, mit szeretnenk... K. Maria, 43 eves, tisztsegviselo: Nem merek meg az iinnepek gondolataval foglal­­kozni. Szeptember vegen kaptam meg a haromhonapos felmonddlevelet. Tehat az ev vegevel munka nelkul maradok. Igen, meg­­igertek, hogy a lelepot idoben kifizetik, tehat a karacsonyt az anyagiak szempontjabol tisz­­tessegesen ateljiik, de nehezebb lesz lelkileg elviselnem, hogy ennyi ledolgozott ev utan az uj evben mar nines ram sziikseg. A ferjem, a gyermekeim ugyan biztatnak, de hat... Igyek­­szem tultenni magam ezen a helyzeten. Talan ugy is, hogy korabban kezdem el az elokeszii­­leteket: a takaritast, siitest, fozest. Megproba­­lom a bennem levo fesziiltseget ugy levezet­­ni, hogy meg veletleniil se legyek iinnepron­­to. Sz. Peter, 6 eves: Mar alig varom, mikor lesz karacsony. A fanak is oriildk, de kiildnd­­sen annak, hogy ajandekot kapok. Anyuek is vesznek valamit, meg a nagymamat is megla­­togatjuk, ott is var meglepetes. Iden konyvet szeretnek, mert mar tudok olvasni. De jo vol­­na egy uj jatek a szamitogepbe is. Megirom a Jezuskanak, hogy azt is hozzon. Az is jo, hogy sziinido lesz, nem kell iskolaba menni... V. Miriam, 38 eves, hdztartdsbeli'. Talan azert, mert tulsagosan koran bekdszontdtt a tel meg a hideg, mondtam a ferjemnek, hogy az iinnepeket szivesen toltenem valamilyen melegebb orszagban. Nem kellene itthon ro­­hangalni, bevasarolni, hanem kenyelmesen iidiilhetnenk. Remelem, meg valamelyik uta­­zasi irodaban sikeriil szerezniink helyet pel­­daul a Kanari-szigeteken az evvegi hetekre. A gyerekek regi kivansaga is teljesulne ezzel. B. Erika, 20 eves,foiskolai hallgatd'. Bar az eveim szerint mar felnott vagyok, a kara­csonyt gyermekkent varom. Tudom, a sziile­­im most is meglepnek valamivel - ez nalunk hagyomany. Nem nagy dologgal, mert a ko­­molyabb kiadasokat mindig megbeszejiik, de oriilni tudok az aprosagoknak is. Es az iinne­pek a sziinidot is jelentik. Vegre kialhatom magam, erdt gyujtok a vizsgaidoszakra. Sz. Katalin, 40 eves, vegyeszmernok-. A mi csaladunk vallasos, tehat szamunkra nem csupan a karacsonyfa csillogasa jelenti az iin­­nepet. Persze a gyerekek mar hetek ota - ti­­tokban - tervezik, kinek milyen ajandekot vesznek. A sziileimtdl ellesett hagyomanyo­­kat is apoljuk, meg ilyenkor az otthon tanult receptek szerint fozok. Mindig nagy ahitattal eljiik at ezeket a napokat. F. Zoltan, 48 eves, vallalkozo: Termesze­­tesen oriilok az iinnepeknek, s varom a kara­csonyt. Korabban a felesegemmel altalaban a rokonoknal vendegeskedtiink, hogy ne le­­gyiink csupan kettesben. Mar beszeltiink az idei terviinkrol: nem lesziink senki terhere, a hegyekbe utazunk. Remelem sok ho lesz. V. Istvanne, 65 eves, nyugdijas'. Ha a jo Isten megendegi, megint egyiitt lesz a csalad. Mindket lanyom tavol el toliink, de kara­­csonykor ferjestul, gyerekestiil hazajonnek. Mar egy hettel elotte elkezdem a siitest. A fo­­zesbe besegitenek, mert egyediil nem birnam. Az ajandekok - resziinkrol - igen szerenyek, a nyugdijbol nem jut dragasagokra. Ok is hoznak mindig valami hasznosat. De a leg­­fontosabb, hogy egyiitt vagyunk. D. Anna, 38 eves, tanitonb: A lanyom­­nak mar megvettem az ajandekot: regen va­­gyott egy divatos, markas kozmetikumra. Ezekbol igazan bo a kinalat. A ferjem vald­­szinuleg a szokasos ferfi ajandekokat kapja, de a lanyunk biztosan meglepi valamilyen trefas, sajat maga keszitette aprosaggal. Mindig nagyokat nevetiink az otletein. A ka­­racsonyfaval nines gondunk, mar evekkel ez­­elott vettiink egy miifat. A bevasarlast majd egy helyen, a nagy aruhazban lebonyolitjuk. Remelem, nem jon kozbe olyan esemeny, amely megzavarna az iinnepeket. DEAR TEREZ

Next

/
Oldalképek
Tartalom