Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-11-25 / 31. szám
Franz Kafka Jelentes az Akademianak Nagybecsu akademikus urak! Megtiszteltek megszolitasukkal, hogy az Akademia szamara nyujtsak be jelentest majom-eloeletemrol. Ebben az ertelemben sajnos nem tehetek eleget a felszolitasnak. Csaknem ot ev valaszt el majom-eletemtol, s noha ez az ido naptarban merve talan rovidnek tunik fel, vegtelen hosszu azonban, ha vegig kell vagtaznunk, ahogy en tettem, helyenkent kivalo emberek es tanacsok, tetszesnyilvanitas es zenekari muzsika kiseretevel, alapjaban veve megis egyediil, hogy a kepen beliil maradjak, mindenfajta kiserlet tavol tartja magat a korlattol. (...) Az Aranypartrol szarmazom. Idegenektol szerzett ertestilesekre vagyok utalva a tekintetben, hogyan fogtak el. A Hagenbeck-ceg vadaszexpedicioja - a ceg fonokevel egyebkent azota jo nehany iiveg finom vorosbort megittam - ott lapult a parti borozoban leshelyen, amikor este a falkaval inni futottam. Loves dordiilt; en voltam az egyetlen, amit eltalaltak; ket golyo ert. (...) Ama lovesek utan - es voltakeppen itt kezdodtek emlekezeseim - ketrecben ebredtem a Hagenbeck-gozos fedelkozen. Nem negyfalu racsketrec volt ez; harom fal inkabb egy ladahoz erositve; tehat a lada alkotta a negyedik falat. Az egesz alacsonynak bizonyult ahhoz, hogy egyenesen allhassak, es keskenynek, hogy leiilhessek. Ezert behajlitott, brbkke reszketo terdekkel guggoltam, meghozza - mert eleinte valoszinuleg nem akartam, hogy barki is lasson, es szerettem volna, ha brbkke sotetben maradok - a lada fele fordultam, mikozben a racs rudjai hatul ahusomba vagtak. Vadallatok elhelyezesere, legalabbis az elso idokben, ezt a modot tartjak a legcelszerubbnek, es mai tapasztalatommal nem tagadom, emberi szempontbol csakugyan joggal. (...) Vannak jo emberek, mindenek ellenere. Meg ma is szivesen emlekszem sulyos lepteik dordtilesere, mely annak idejen ott visszhangzott felalmomban. Az volt a szok&suk, hogy mindent rettento lassan csinaltak. Ha meg akarta dorzsblni a szemet valamelyikuk, ugy emelte fel a kezet, akar a lengo terhet. Trefalkozasuk durva volt, de szivbol jott. Nevetesiikbe mindig veszelyesen hangzo harakolas vegyiilt, mely azonban nem jelenetett semmit. Orokkd volt valami kikopnivalojuk, es nem szamitott nekik, hova kopik. Folyton panaszkodtak, hogy bolhaim atugralnak rajuk; de sose voltak ram igazan dtihosek ezert; jol tudtak, hogy szorbmben bolhak tenyesznek, es a bolhak ugralosak; belenyugodtak. Ha nem voltak szolgalatban, olykor fel karejban korem telepedtek; alig szoltak, csak odamordultak egymashoz, ladakon vegigdolve pipaztak; terdiiket csapkodtak, ha csak mozdultam egyet, es neha fogott valamelyikuk egy botot, s megcsiklandozott, ahol kellemes volt szamomra. (...) Olyan konnyu volt utanozni az embereket. Kopni mar egy-ket nap mulva tudtam. Kblcsbnosen egymas kepebe kopkodtunk akkor; annyi volt csak a kulonbseg, hogy en tisztara nyaltam utana az arcom, ok a maguket nem. Pipazni ugy pipaztam, mint egy dregember; s hogy a huvelykemet is beledugtam a pipa fejebe, az eg6sz fedelkoz ujjongott; csak az tires meg a tbmdtt pipa kozdtti kiilonbseget nem ertettem sokaig-A legtobb bajom a palinkas tiveggel volt. Gyotbrt az a szag; teljes erombbl kenyszeritettem magam; de hetekbe telt, mig vegre sikeriilt legyoznbm magam. Ezt a belso vivodasomat az emberek erdekes modon komolyabban vettek, mint kiilonben barmit rajtam. Emlekezetemben sem kiilonboztetem meg ezeket az embereket, volt azonban egy, aki mindig eljott, egymagaban vagy tarsaival, ejjel-nappal, a nap legkulbnbbzobb szakaban; odaallt az tiveggel es tanitott. Nem ertett engem, meg akarta fejteni letem rejtelyet. Lassan kihuzta az tivegbol a dugot, aztan ram pillantott, hogy lassa, ertem-e; megvallom, egyre vadabbul, dult figyelemmel neztem; emberek kozt ilyen tanulot senki tanito nem lei a fold kereken; miutan a dugo kint volt, szajahoz emelte az tiveget; en, pillantasommal, akarcsak 6, egeszen a gegemig; bolint, elegedett velem, es szajahoz emeli a flaskot; en, fokozodo megertesem fblbtti elragadtatasomban, vinnyogva vakarozom szelteben-hosszaban, ahol erem; drill, szajanal a flasko, huz belole; en, ttirelmetlenul es ketsegbeesetten utanozni akarvan, osszeronditom magam ketrecemben, megint csak az 6 nagy megelegedesere; s most az tiveget messzire nyujtva magatol, jokora lendtilettel ujra szajahoz emeli, s tanszandekkal tulzon hatrahajolva egy hajtasra kiissza. Elernyeszt a roppant vagyakozas, en kovetkezem immar, ernyedten 16- gok a rdcson, mig 6, az elmeleti oktatast ekk6pp befejezven, hasat ddrzsolgeti s vigyorog. (...) Amikor Hamburgban atadtak az elso idomitonak, hamarosan rajdttem, ket lehetosegem van; az allatkert vagy a varietd. Nem tetovaztam. Igy szoltam magamhoz: vesd latba minden erod, hogy a varietebe keriilj; az a menekves; az allatkert ujabb racsos ketrec csak ha odakeriilsz, elvesztel. Es tanulni kezdtem, uraim. 6, tanulunk am, ha kell; tanulunk, ha menekiilni vagyunk; tanulunk, kimeletlentil. A magunk kezebe adjuk a korbacsot, a legkisebb ellenallasra kegyetlentil lesujtunk. A majomtermeszet bukfencet hanyva, hanyatt-homlok menekiilt belolem, ugy, hogy elso tanitom maga csaknem majomma lett tole, nemsokara abba kellett hagynia tanitasomat is, ideggyogyintezetbe kertilt. Szerencsere hamarosan kiszabadult. Sok tanart pusztitottam; sot egyszerre tobbet. Amikor mar biztosabb voltam kepessegeimet illetoen, s kozvelemeny figyelemmel kiserte haladasom, jovom felderengett, magam fogadtam tanitokat, letiltettem oket ot egymasba nyilo szobaban, es egyszerre tanultam mindojuknel, sziintelenul egyik szobabol a masikba ugralva. Haladas! Ahogy a tudas sugarai mindenfe- 161 betortek az ebredo agyba! Nem tagadom, boldogga tett. Bevallom azonban azt is: nem becstiltem tul magam, mar akkor sem, hat meg ma. E fbldon azota is paratian erofeszitessel elertem egy atlagos muveltsegu europai ember szinvonalat. Onmagaban veve ez semmi talan, annyiban viszont megis valami, hogy segitett kikeriilnbm a ketrecbol, s lehetove tette szamomra ezt a sajatos menekvest, az emberet. Ahogy mondani szokas: belevagtam a surujebe. Nem volt mas lehetosegem, elorebocsatva tovabbra is: hacsak a szabadsagot nem akartam valasztani. Ha most vegigtekintek fejlodesemen, s eddigi celjan, nem panaszkodom, de elegedett sem vagyok. Zsebre vagott kezzel, borostiveg az asztalomon, igy, felig fekve, felig tilve nezek ki hintaszekembol az ablakon. Ha latogatom jon, fogadom, ahogy illik. Ipresszariom az eloszobaban; ha csengetek, jon, s meghallgatja, mi mondanivalom van. Majdnem minden este eload&s: sikerem joforman fokozhatatlan. Ha keso ejszaka bankettekrol, tudomanyos tarsasagokbol, kedelyes egytittletek utan hazaterek, var egy felig idomitott kis csimpanzlany, es elszdrakozom vele majom m6dra. Nappal latni sem akarom; tekintetdben ott eg ugyanis az idomitott allatok eszelossege; ezt csak en latom es nem birom elviselni. Egeszeben veve elertem hat, amit el akartam erni. Senki se mondja, hogy kar volt a faradsagert. Egyebkent nem vagyom senki ember iteletere, celom az ismeretterjesztes; jelentest adok, csak onoknek is, nagybecsu akademikus uraim, jelentest adtam csupan. Fordftotta Tandori Dezso
