Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-11-25 / 31. szám

„Nem az enekes sziili a dalt: a dal sziili enekeset..."

Szereny emlekla pok Ba bits Mihalyrol

Az ismert Babits-mottot, melyet kiilonben tobben sokszor ideznek, nem nehez ertelmezni. Egy-egy miivesz, alkoto ertekelesenel mindig a miivet kellene eletrajzanak alapjaul venni. Az erdekes azonban az, hogy sokszor maga Babits sem tartja be ennek az altala krealt mottonak elkepzelt ertelmet. Igaz, az alkotas elsodleges, nem az alkoto, de ha esszet, tanulmanyt, kritikat ir, szenvedelyesen keresi 6 is miivek, eszmek mogott az alkoto egyenisegenek meghatarozo jegyeit. Az ilyen jellegu miivek surii felsorolasa helyett, alljon itt egy igen szep, tisztavonalu, nemes szandeku gyujtemeny, az Irok ket haboru kozt c. tanulmanygyujtemeny, amely 1941-ben lat napvilagot. Ady mar nem el, a kotet viszont varazslatos seregszemleje az ot koveto koltoi nemzedeknek, tobbnyire koltdk szerepelnek benne, de irok is, pl. Remenyik Sandor, Karinthy Frigyes. Koltdkrol szol hat leginkabb. Nem tagadja meg onmagat, egyetlen valosagot, elemezheto tenyt ismer, a verset, de a kolteszet elemzesen keresztiil kirajzolodik a kolto egyenisege is. Igy van ez pl. Toth Arpad, Gellert Oszkar, Kosztolanyi, Nagy Zoltan, s foleg Juhasz Gyula eseteben pedig arra a husz evre, melyet ez a kotet atfog, olyan Babits-munkak esnek, mint pl. a Halalfiai (1927), Az irastudok arulasa (1928), Versenyt az esztendokkel (1933), Az eurdpai irodalom tortenete (1934), Keresztiil-kasul az eletemen (1939), a Jonas konyve (1940).

Mar az itt felsorolt miivek sora is elegendo ervet kinal ahhoz, hogy az itt-ott maig is felmeriilo, sokszor igaztalan legendakat Babits szemelye koriil feloszlassa. Igaz viszont az is, hogy olykor maga Babits is tamogatta magatartasanak es eletmuvenek ellentetes lehetosegii magyarazatat. „Ki fog meg engem - mint a hal kisiklom” - irja egy helyiitt. Modem irodalom tortenet-irasunk ma mar megcafolta, joreszt kikiiszobolte a korabbi nezetek egyoldalusagat, mindez viszont korantsem jelenti azt, hogy egy olyan hatalmas, gazdagon es sokretiien retegezett eletmii, mint Babitse, egyertelmiien kizarja a tobbertelmuseg lehetoseget, az elmelyiiltebb ujrafelfedezes dromet. Kortarsai mar a kezdet kezdeten eszrevettek egyenisegenek varazsat, szeles korii muveltsegen alapulo, kiildnos onfegyelemmel visszafogott szellemi adottsaganak kisugarzo vonzerejet. Ady mar 1909-ben leirja: „Babits Mihaly nagy ember es nagy kolto”. Ady nyilvan jol tudta azt is, hogy teljesen mas jellegu kolto, mint o. De eppen itt, Babits massagaban, magatartasaban, eredeti kolteszetet teremto zsenialitasaban rejlik megmasithatatlan egyediilisege, miiveszetenek tartos ertekeket hordozo minosege. Babits, nyilvan sohasem volt szelesebb korben olyan nepszeru, mint Ady, vagy egy masik baratja, Kosztolanyi Dezso, hogy legalabb ezeket emlitsiik. Tudataban volt ennek o maga is, habar feltekenyen orizte kiharcolt posztjat az irodalomban. A Nyugat szerkesztese idejen pl. nemcsak elvi kerdesek alapjan, hanem szemelyes ellentetek miatt is, tobbszor osszekiilonbozott Moricz Zsigmonddal, a

Baumgarten-dij kuratorakent, egy szerencsetlen tamadas miatt, tobbszor is megfeledkezett Jozsef Attilarol. Evek teltek el, mig helyre allt koztiik a baratsag. Kosztolanyirol irott emlekezo esszejeben, amelyben kifejti eleinte kozos, kesobb egyre inkabb eltero eszmenyeiket, melyben megmagyarazza ifjusaganak szamycsapasait s a huszas evek nyugtalan keresesenek, valsagainak feloldasat, tobbek kozott ezeket irja: „Ove (t.i. Kosztolanyi koltoi eszmenye - G. L.) az ezerlelkti, aki targyilagosan gyonyorkodik a szepben es rutban, joban es rosszban, erenyben es biinben egyforman; nem is kivan eligazodni az elet oserdejeben; abrazol egyediil az abrazolas kejeert, s szemelyileg szinte el is tiinik; velemenyeit, rokonszenveit meg sejteni sem lehet... Enyem a szenvedelyes es intellektualis; aki partallast vallal es itelkezik, matematikai rendbe szeretne szoritani a zurzavart, s minden igazsagtalansag felhaborodassal tolti el... Igy koveteltem en is a kolto szamara azt a termeszetes, minden embert megilleto jogot: kiizdeni a joert vagy a rossz ellen, meg ha a kiizdelem balganak, donkisottinak latszanek is, vagy annal inkabb!... En a kolteszetben mindig maximalista voltam, alig kepzeltem koltot, aki nem a legjobbat akarja, amit tud... Ot konnyu vitorla vitte a gancstalan muveszet sima hullaman, az en hajomban pedig meggyult a szomoru sulyag, amelyrol Esti Komel oly megvetoleg beszel”. Nehany evvel kesobb, elete alkonyan, hiisegesen onmagahoz, megallapitja: „Gyavan es tehetetleniil ragaszkodom minden kicsiseghez, ami veletleniil igaz.” Nyugodtan hozzatehetjiik, egyaltalan nem „gyavan”, hanem egesz eleteben szilard meggydzodessel ragaszkodott eszmenyehez. Mindenki, aki viszont magas gondolati szarnyalasu, pszichologiai elmelyiiltsegu, erkolcsi felelosseggel telt muveszi igenyesseg peldajat s ma mar klasszikussa nott, nagy kolteszet szuggesztidjat keresi benne, aligha fog szabadulni kisugarzo hatasatol. Aligha szorul bizonytalansagra, hogy kolteszetenek intellektualis, nyugtalanui vibralo jellege, tartozkodo maganya - meg legvalsagosabb eveiben is - lirajaban es prozai miiveiben egyarant egyforma intenzitassal telitett a felfogott valosag lenyugozoen gazdag benyomasaival.

Ragyogo, szenzacios tudomanyos felfedezesekkel, nagyszerii civilizacids vivmanyokkal dicsekedheto, de ugyancsak az elrettento, dobbenetes, antihumanus tomegnyomoritd es tomeggyilkolo peldak szamtalan sorat felmutato szazadunk elso evtizedeben, ebben az annyi ujat hozo evtizedben indul Babits koltoi palyaja. A nyugat-europai szellemi aramlatok, irodalmi iranyzatok aradatabol, melyek olyan nevek femjeleznek, mint Darwin, Marx, Spenser, Nietzsche, Freud, mas szavakkal, a pozitivizmus, a szociologia, a szimbolizmus, a szecesszio. Babitsot es a vele indulo fiatalok tulnyomo reszet elsosorban azok a lehetosegek erdeklik, amelyeket a szimbolizmus es a szecesszio kinalt az epigonizmusba sullyedt magyar kolteszet szamara.

Elso koteteinek, esszeinek, majd muforditasainak, prozainak sorjazo kotetei reven a vilagirodalmi muveltsegu fiatal Babits, a bravuros formamuvesz, a poeta doctus kisero jelzot kapta, pedig a kulso jatekossag mogottes tereben melyen aterzett gondolatisag feszengett. LI- rajanak szeles intellektualis attitudjere, szinessegere maig ervenyesen Schopflin Aladar vilagitott ra. Babits - irja - a ... „gondolatok passziv embere es a cselekves vagya surlodik benne, felsebzi lelket... Soha nem tud a lelki nyugalom allapotaba keriilni, izgalma rendkiviil elesse teszi figyelmet, akar a gondolatok vilagaba, akar a valosag erteki vilagaba esik tekintete. Innen szarmaznak kolteszetenek paratlanul konkret kepei, az elvontat konkret, a konkretat elvont kepekkel kifejezni tudo kepessege. Izgalommal telitett lelkiallapotaban a feher izzasig heviil benne a gondolat, atszakadnak a tartozkodas zsilipjei, a koltoi kozlekenyseg felhajto erejevel napvilagra tomek a szemerem, a zarkozottsag ala rejtett lelki hullamzasok, a lelek kiter burkabol, olyan feszito erovel, mint a kemeny foldreteg alol a forro viz”.

Babits rejtdzkodo koltoi arculata a haboru kellos kozepen villan fel vilagosabban, amikor egy Nyugat-matine iinnepen elmondta a Husvet elott c. kdltemenyet. A Babits-kutatok koziil tobben megallapitottak, hogy feltarul benne a Babits-i alkotdmiiveszet mozzanatainak szinte valamennyi titka. Nem kis mereszseg kellett ahhoz, hogy nyiltan kimondja haboruellenes szozatat. „Legyen beke mar! Legyen vege mar!”

Babits egyre nagyobb mereteket olto eletmuvenek sulya a ket haboru kozti idoszakra esik. Kitarulkozobb, hatarozottabb, nyiltabb, de kolteszetenek artisztikuma mindvegig megmarad, s magatartasanak meghatarozo jegyei is, foleg a szazadveg liberalizmusahoz, ill. a szazadfordulo radikalizalddo vilagahoz valo kotodese, amelybol vegeredmenyben egesz impozans eletmuve kind. Az egyre fenyegetobben tomyosulo felhok Europa egen Babitsot a kozvetlenebb valosag erzekelesehez sodorjak, az emberi kapcsolatok meleg szavakat csalnak ki belole. Egy csodalatos szenvedelyu hazafias lira bontakozik ki kolteszeteben./l konytelenek konnyei, a Fortissimo, Petoji koszorui, a Hazam-ban megfogalmazott eurdpai magyarsag vallomasa. Maganyaban, elhagyatottsagaban ratalal a szerelemre. A gyemantszdro asszony, a Szerelmes vers, az Enekek eneke, a Keseredes, az Engeszteld ajandek. A szerelem az emberseg meleg erzeseit csalja ki kolteszetebol, a hazaszeretet a felelosseg intenzitasat. A fasizmus riadalmat, mely erkolcsi felhaborodast, ellenallast valt ki belole. Jon a Barbarsag, A jobbak elmaradnak, A magyarok istenehez stb. Kolteszetenek belso alakulasat talan a legszebb a Cigany a siralomhazban c. verse fejezi ki. A kolto, aki ifjukoraban azt vallotta: „Csak en tudok versemnek hose lenni”, most azt vallja: „Nem az dnekes sziili a dalt: a dal sziili enekeset”. Eletenek utolso evtizedei szdmyii megprobaltatasok ele allitjak, gegerak gyotri, vizioi, halalfelelmei vannak. A Balazsolas meghato vallomasa a betegsegrol s az Osz es tavasz kozt megindito liraja a halalrol es a hitvesi szeretetrol egyszerusegtik-