Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-11-25 / 31. szám
> ■ • Sib, 1111 ■ firSilillB fflil Wl ■Hl fei WttlMl’W Mb HI • ’ imf ||fe|lis .Wfc rl: * • Beszelgetotarsam arra kert, ne aruljam el nevet, sem a varost, ahol el es dolgozik. Ki fog deriilni, hogy megvan rd az oka. Nezziik hat tortenetet. Kiildnds munkahelyi balesetet szenvedtem tavaly, mondja. Az eset kulonlegessege abban rejlik, hogy futballmerkozesen kerult ra sor. Vallalaltunk negy masik vallalaltot hivott ki a tornara. Munkaidoben rendeztiik meg a talalkozot, s az a bizonyos baleset delutan egykor tortent, szinten rendes munkaidoben. Munkaadom tehat azzal bizott meg, hogy kepviseljem a meccsen az iizemreszleget, ahol dolgozom. Autobusszal szallitottak a vallalat teriileterol a futballpalyara. A talalkozon ott volt a vallalat vezetosege, s nehany vezeto a tobbi vallalattol is. Igy tehat, amikor a balesetet elszenvedtem, minden illetekes szemely jelen volt, akinek koze lehet az iizemi balesetekhez. Rdgton fel is vettek a jegyzokonyvet, engem pedig korhazba vittek. Az esetet egyertelmuen uzemi balesetkent kezeltek. A jegyzokonyvet alairta a vallalatigazgato, a szakszervezeti alapszervezet kepviseloje es a tanuk. Azutan elkiildtek a regionalis biztositonak egy kerveny kisereteben, amely kartalanitasomat szorgalmazta. A biztositotol azonban azt a valaszt kuldtek vissza, hogy a kerelmet elutasitjak, mert a baleset futballmeccsen tortent, nem pedig munkavegzes kozben. Nem hagyott nyugton a dolog. Az ilyen iigyekben jaratos ismerdseim is mind azt mondtak, hogy nem a biztosito dolga, hogy minositse a balesetet. Az kizarolag a munkaaddra tartozik. A munkaado pedig munkahelyi balesetrol beszel. S foleg azert nem hagyhattam annyiban, mert jelentos penzveszteseg ert, hiszen majdnem het honapon at labadoztam, kozben ketszer mutottek a terdemet, ami nem keves fajdalommal jart, sot a mai napig sem mult el, hiszen a sulyos tores es inszakadas komoly kovetkezmenyekkel jar. Ugy ddntottem, szakemberhez fordulok tanacsert. Elsosorban azt akartam megtudni, vane nemi eselyem, ha birosagra adorn az iigyet. A jogasz elmagyarazta, hogy karterites olyankor jar a dolgozonak a Munka Torvenykonyve illeto paragrafusai alapjan, ha balesetere munkahelyi feladatainak teljesitese kozben kerult sor, vagy a munkahelyi feladatokkal kapcsolatos tevekenyseg soran. A munkahelyi feladatokat a munkaszerzodes, a Munka Tdrvenykonyve es mas jogszabalyok, illetve vallalaton beliili szabalyok hatarozzak meg kozelebbrol. A Munka Tdrvenykonyve 37. paragrafusa kimondja, hogy munkahelyi feladat telejsitesenek minosiil mas tevekenyseg is, amelyet a dolgozo a munkaado utasitasara, illetve parancsara hajt vegre. Ha tehat munkaadom alairassal bizonyitja, hogy utasitasara vettem reszt a futballmerkozesen, amelyen sor kerult a balesetre, akkor ezt iizemi balesetnek lehet mindsiteni. A jogasz valasza remennyel tdltott el. Rogton el is mentem az igazgatohoz, hogy elmondjam neki szandekomat: birosaghoz fordulok, beperelem a biztositot, amiert elutasitotta karteritesi kerelmemet. Azt is elmagyaraztam, hogy egy alairasra is sziiksegem lenne az o reszerol. Ezuttal a vallalatigazgato viselkedett elutasi'toan. Azt mondta, szo sines rola, hogy utasitasra vettem volna reszt a futballmerkozesen. Csupan felkeresre, s ez oriasi kiilonbseg, hiszen a keresnek nem voltam koteles eleget tenni. Majd egyaltalan nem kedvesen hozzatette, hogy a birosaggal ne is probalkozzam, ugyse jarnek sikerrel, s csak a vallalat jo nevet hurcolnam meg. S meg megkerdezte, hogy szerintem az “ilyen alakokat” szivesen latjak-e a vallalatoknal. Megdobbentett az igazgato viselkedese. Most azon toprengek, mit csinaljak. Balesetet szenvedtem, honapokig nyomtam az agyat, a labam mar sosem lesz a regi. Ezen kiviil anyagi kart is szenvedtem csaladommal egyiitt, mert 7 honapon at 3500 korona tappenzt kaptam, ami a fizetesemnek koriilbeliil az egyharmada. Raadasul csalodtam az igazgatomban, aki egyebkent gyermekkori osztalytarsam es regi jo baratom. Pontosabban: baratom volt. Mindezek folott csorba esett a biiszkesegemen. De vajon mit tehetek? Hagyjam ott a munkahelyemet? Vagy dobjam felre a serelmemet, s tegyek ugy, mintha mi sem tortent volna? A jozan esz azt diktalja, hogy ezt kell tennem. Nem kdnnyii, megis ezt teszem. S ha majd gyerekeim nagyobbak lesznek, biztos, hogy nem dicsekszem majd el nekik szegyenteljes esetemmel.-laj(A szerzo illusztracios felvetele)
