Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-10-14 / 28. szám
Krudy Gyula Nagy any dink divatja Szazhusz eve, 1878. oktober 21-en sziiletett Nyiregyhazan Krudy Gyula a legkiilonosebb magyar iro, aki "illatos, finom almokbol es parabol szotte" regenyeit, novellait. Nalanal senki nem szerette jobban a multat, amely csupa mese. "A mese pedig szent, mert belole gyerekkorunk megvasarolhatatlan naivsaga, a sziv orok liraja buggyan ki" - frja rola Kosztolanyi. A francia kastely, Szimbad utazdsai, A voros postakocsi, Oszi utazas a voros postakocsin, A palotai dlmok, a Rezeda Kazmer szep elete ma is irodalmunk legolvasottabb muvei. A tatraalji Podolmban tanult es ez egy eletre hozzank kototte. Szeressuk mi is ugy, ahogy 6 szeretett minket. Bizony masok voltak a regi asszonyok, lanyok, mint a mostaniak. Meg a nagyanyaink is tobbet torodtek hajdanaban a haza iigyes-bajos dolgaival, mint a szoknyajuk rancaval. Vagy meglehet, hogy az asszonyok, lanyok ugyanazok voltak, csak a divat valtozott? Az en nagyanyam menyasszony koraban elkiserte a volegenyet a haboruba. Nagy haboru volt az. Az orszag kelettol nyugatig langba borult. Meg a betegek is felkeltek, es elmentek honvednek. De a lanyokat csak megse sorozhattak be katonanak! A leanysziv erre is kitalalt valami jo tanacsot. Feloltozott markotanyosnonek. Kis palinkashordot akasztott a nyakaba, dalra allt a szaja, tancra a laba, igy aztan mehetett a sereggel, mert a markotanyosnore nagy sziikseg volt ott. Kesobb mas idok jottek. Meg Csanyi Miskane is megszelidiilt, pedig az volt csak a harcias menyecske. Egymaga verte ki a hazabol a betolakodd ellenseget. Pedig nem volt egyeb fegyvere, csak egy seprii meg egy fazek forro viz. Az asszonyok, ferfias otthon ultek, es busultak a haza sorsan. A no vigasztalasra teremtetett. Talan, ha nem lettek volna azok a lelkes, szep es jo asszonyok, lanyok, akik vigasztaltak, dedelgettek a busuld hazafiakat a forradalom utan kovetkezo szigoru evekben, talan mar nem is volna regen Magyarorszag. De a magyar asszonyok mindig kitettek magukert. Mig egyszerre nagy szel tamadt megint. Olaszorszag felol jott a szel, es Garibaldi nevet harsogta. A szel vegigvagtatott a magyar ronakon, es felrazta a csiiggedt lelkeket. Meg a bortdnok ajtajan is befujt, es uj remenyt fakasztott a bezart szabadsaghosok sziveben. A szabadsag zaszloja lengett Olaszorszag felol. A szabadsagharc orkanja zugott vegig Milanotol Sziciliaig. Hatha atcsap hozzank is a lang, es feleleszti az elhamvadt tiizet. A ferfiak nem tettek egyebet, mint egesz nap osszebujva beszelgettek. Mindennap uj hirek jottek Olaszorszag felol. Ki hozta a hireket? Talan a szallo madar, vagy pedig a fantazia sziilte oket? A hires Krimoczy, aki olyan siiket volt, mint a fold, egy napon nagy diadallal ujsagolta, hogy agyudorgest hallott a szolohegyek kozott. Jonnek a Garibaldi seregei!... Pedig dehogy jottek. Szallva repult a hir Garibaldi seregerol. Az dreg Sujanszky, akinek egy agyugolyo elvitte a labat, felkialtott:- Bezzeg, ha megvolna a labam! Egy napig se maradnek itt. Elmennek segiteni Garibaldinak a verekedesben. Hisz voltak ott masok, akiknek megvolt mind a ket labuk. A ferfiak addig beszelgettek, mig egy szep napon felkerekedtek, es eltuntek a videkrol. Nemelyik nem is bucsuzott a csaladjatol, atyafisagatol. Nehogy a konnyek meglagyitsak... De Szecheny Kalman bucsuzott a menyasszonyatol, a szep Ilonday Bellatol. Konnyu volt neki bucsuzni, mikor a leany maga kiildte:- Mindenki elmegy Garibaldihoz, maga se maradhat itthon, Kalman - szolt a leany, megfogva a jegyese kezet. - Kisiilne a szemem a szegyentol, ha valaki azt mondana magarol, hogy gyava. Szecheny megcsokolta a menyasszonya kezet:- Igaza van, Bella. En se maradok itthon. Kulonben is a lelkem egyik fele folyton odahuz, amiota Garibaldi meglobogtatta a szabadsag zaszlajat. A lelkem masik fele maraszt itt, maga mellett. De megis megyek, mert a becsiilet is azt parancsolja.- Tehat elmegy - szolt a leany, es nem hullott konny a szemebol. A konnyeinek tudott parancsolni. De arrol mar nem tehetett, hogy olyan halovany lett az area, mint a letort liliom. Olyan halovany is maradt. A szeme ragyogott, es az ajka mosolygott, mikor az edesanyjanak meselte:- Elhagyott Kalman, elment Garibaldihoz. De majd visszajon...- Ki tudja? - sohajtott az ozvegyasszony. - Sokan nem jonnek vissza, akik elmentek. Igy volt azelott is. A haza elhivta a fiait, odaadtam en is drommel a fiamat, ferjemet. Hisz a hazanak adtam, de a haza nem adta oket vissza nekem. Bella elgondolkozva hajtotta le a fejet, aztan halkan mondta:- Az se lesz baj. A szabadsagert hal meg... Az pedig a legszebb halal. Mult az ido... Messzi Olaszorszagbol diadalmas csataknak hire erkezett. A hir szallt szajrol szajra. Aki elmondta, ragyogott a szeme, aki meghallotta, kipirult az area. Csak az Ilonday Bella area maradt halovany. Mit ert neki a diadalmas csata, ha az 6 jegyeserol hir nem erkezett hozza. El-e meg vajon? Minden leanynak van valami babonaja. Bohokas, kedves babona. Mikor Szecheny Kalman elment, kora tavasz volt. Egy cserep azaleat iiltetett el Bella. Az volt a babonaja, hogy ha az azalea hervadni kezd, akkor meghal az o volegenye is. Az azalea pedig mar hervadoban volt: oszre hajlott az ido. Mar szallingoztak visszafele azok, akik elmentek. Egyik-masik benan jott vissza, masok meg le sem vetettek a garibaldistak voros inget. Abban akartak meghalni is. De Kalmanrol egyik sem tudott. Az oreg Sujanszky tudott meg valakit, aki a fellabaval megis elment tuzernek.
