Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-02-11 / 3. szám
Kifelé a hullámvölgyből A vágtornóci SAGRIS mezőgazdasági társulás 1995-ben alakult, jogutódja az egykori állami gazdaságnak, amely 1978- val jött létre. Akkor tájt azt zetből egy rossz állami birtokot csináltak... A SAGRIS mezőgazdasági társulás vezérigazgatóját, Horváth Józsefet tanácskozás közben leptem meg. Nem igen várta a kíváncsiskodó újságírót, de a rövid munkaértekezlet után szívesen fogadott. — A múltban valóban az volt a helyzet és talán helyes is a megállapítás, hogy egy jó szövetkezetből lett egy küszködő állami birtok. A nyolcvanas évek végén, amikor Mészáros Győző került a gazdaság élére, a helyzet kezdett javulni, és a kilencvenes évek elején már kézzelfogható, pozitív gazdasági eredményeket tudtunk felmutatni. A helyzetet jól ismerem, hiszen itt dolgoztam. — Milyen földterületen gazdálkodik a társulás? — Jelenleg 2540 hektáron gabonaféléket termelünk. Búzát a terület 35 százalékán, a kukorica mintegy 10 százalékot tesz ki, és pontosan 290 hektáron termeltünk cukorrépát. Az 1997-es év terméshozama az elmúlt esztendőkhöz viszonyítva jó volt. A búza hektárhozama 55,5 métermázsa volt, árpából 38,5 mázsát termeltünk, kukoricából 69,5 mázsát értünk el. Ezek a számok jó eredményeket mutatnak, de látnunk kell mögöttük az emberek kitartó munkáját. 186 alkalmazottunk van és nekik köszönet jár. — A cukorrépát hová szállították feldolgozásra? — A dunaszerdahelyi cukorgyárral tartjuk a kapcsolatot. Nemcsak a répakampány megkezdése előtt látogatnak meg bennünket, hanem egész évben figyelik a termést, a cukorrépa növekedését, és figyelmeztetnek az esetleg felbukkanó hibákra, amelyek eltávolításában is részt vállalnak. —Járván az országot, néhol azt tapasztalom, hogy az állattenyésztésre kevesebb gondot fordítanak. Mi a helyzet Vágtornócon? — Jelenleg 1200 szarvasmarhát tartunk, ennek a fele fejőstehén, a többi vágómarha, vagy növendékállat. A sertésállományunk ötezer darab, amelyből 410 az anyakoca. A baromfirészleg gyöngyei a pekingi fehérkacsák, évente 250 ezret keltetünk, 90 százalékukat kéthetes korukban értékesítjük. Az utóbbi időben a kacsák vásárlása iránt megcsappant az érdeklődés. Elképzelhető, hogy az emberek egyre romló szociális helyzete okozza ezt. A kacsák tíz százalékát felneveljük, és elsősoron tagságunk körében értékesítjük, de jut belőlük a környékbeli falvakba is. — Visszakanyarodván a növénytermesztéshez: van elég működőképes mezőgazdasági gépük? — Azt nem mondanám, hogy nincsenek gondok a gépek vásárlása és karbantartása körül. Azonban saját kombájnainkkal aratunk és saját gépeinkkel műveljük a földet. Az őszi vetéseket időben befejeztük, a szántás is zavartalanul zajlott. Jelenleg a környékbeli mezőgazdálkodóknak segítünk bérmunkában felszántani a földeiket ... — Melléküzemágat is működtetnek. Mivel foglalkoznak? — A múltban nagyon sok vita folyt a melléküzemágak körül. Mi hordozható, mozgatható, szállítható kabinokat gyártottunk, amelyeket főképp az építkezéseknél raktárként, öltözőnek és szociális helyiségeknek használtak. Az építkezés az utóbbi időben korlátozott, és az általunk gyártott fűthető, lakható kabinok iránt visszafogottabb az érdeklődés. Magánvállalkozók alkalmi üzlethelyiségeknek és más célokra is veszik. A másik ágazat a bükkfafeldolgozását végzi. Ez a bútorgyártás alapanyaga, kizárólag exportra készül. A melléküzemágunk gazdaságos. — Milyen az alkalmazottaik szociális ellátása? — Már említettem, 186 alkalmazottunk van. Ebből nyolcvanan az állattenyésztésben, harmincán a növénytermesztésben, a többiek a melléküzemágakban, valamint a gazdaság irányításában dolgoznak. Az alapvető követelmények, a biztonságos munkakörnyezet adott. Naponta biztosítunk ebédet is dolgozóink számára. — Milyen évet zártak? Vannak kintlévőségeik is? — A kérdés utolsó részével kezdeném, a kintlévőségeink bizony magasra rúgnak. Tizenkétmillión felül tartoznak nekünk. Ez nem jelenti azt, hogy nekünk egyetlen korona tartozásunk sincs. Nem kaptuk meg még a pénzt a cukorrépáért, a kukoricát sem adtuk el. Ha mindezek rendeződnek, akkor azt mondhatom, hogy az elmúlt évet megelégedéssel zártuk. MOTESIKY ÁRPÁD „Az én hadseregem“ Pénz nélkül nem lehet a hadsereget fejleszteni * Csak életképes fiatalok teljesítsenek katonai szolgálatot * Színvonalas kiképzés A Szlovák Köztársasághoz hasonlóan az ország hadserege is fennállásának ötödik évfordulóját ünnepelte. Hogy milyen gondok közepette ünnepeltek, arról beszélgettünk Jozef Tuchyha hadseregtábornokkal, a szlovák hadsereg vezérkarának parancsnokával. — Tábornok úr, milyennek látja hadseregünket ötödik születésnapján? — Csakis pozitívan szólhatok róla, hiszen minden fronton — természetesen civil frontokon, valamint Európa hadseregei közt — felső fokon emlegetnek bennünket. Igen, a legjobb, kitűnően kiképzett, felkészült hadserege vagyunk Európának. A tavalyi kiképzési év valóban nagyon összetett volt, melyet elsősorban az jellemezett, hogy igyekeztünk megtartani a kiképzés színvonalát, a hadsereg felkészültségét, ami tekintettel a szűkösebb anyagiakra, nem sikerült maradéktalanul. Ezért bizonyos intézkedésekhez kellett folyamodnunk: mintegy 6000 fővel csökkentettük a bevonuló katonák létszámát, kevesebb repülési órát, redukáltabb kiképzést foganatosítottunk, visszafogtuk az éleslövészetet stb. — Ez azt jelentené, hogy a legfőbb gondot a pénz okozta? — Bizony. Az utolsó fillért is meg kell fognunk. Amikor a honvédelmi minisztériumtól megkaptuk a pénzt, először is ki kellett számítanom, mennyibe fog kerülni az étkeztetés, a ruháztatás, mennyit tesz ki a hivatásos tisztek fizetése s csak ezután lehetett azon gondolkodni, hogyan tovább. De ugyanilyen gondokkal küzd a világ valamennyi hadserege. Ezt támasztotta alá az amerikai hadsereg képviselője, Róbert J. Mitchelli hadseregtábornok is. Reméljük, hogy az idei év valamivel kedvezőbb lesz számunkra. — Kedvére való, ha dicsérik hadseregünket? — Végtelenül büszke vagyok a hadseregünkre. Parancsnokként úgy mondogatom, az én hadseregem. Természetes, hogy jól esik a külföldről érkező dicséret. — Mit gondol a NATO-hoz való csatlakozásról? — Erről megvan a saját véleményem. Sajnos, túlpolitizálták ezt a kérdést. Mi vagyunk a legjobbak az összes csatlakozni készülő hadsereg közül, ez nem képezheti vita tárgyát. Nem hasonlíthatóak hozzánk a csehek, lengyelek, de a magyarok sem... Megítélésem szerint az elsők között kerülünk majd a NATO-ba. — A katonai alapszolgálatra való bevonulás feltételei változatlanok maradnak idén? — Igen. De csak a legmegfelelőbb fiúkat fogjuk kiválasztani. Például a kábítószer-élvezők nem érdekelnek minket. Az anyagi helyzetünktől függően fogjuk bevonultatni a fiatalembereket, s attól függően, hány katonára lesz szükségünk. — Mi a helyzet a kisebbségiekkel? — Nekünk nem voltak és nem is lesznek velük gondjaink. A fiúk — mindegy, hogy magyarok, csehek, lengyelek vagy mások — egy év után perfekt bírják a szlovák nyelvet. A vezényszavak, a katonai nyelv is a szlovák hadseregünkben. Örömmel tölt el, hogy a szülők, miután fiuk leszerelt, köszönő levelekkel árasztanak el minket. ONDREJ VESTEG Horváth József mérnök, vezérigazgató
