Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-02-11 / 3. szám
Emlékeztető Február 11. — Száz éve született Szilárd Leó magyar származású atomtudós. Február 15. — Százkilencven éve született Kari Friedrich Lessing német festő. Február 21. — Száztíz éve halt meg Jozef Miloslav Urban szlovák író. Február 22. — Kétszáztíz éve született Atrhur Schopenhauer német filozófus. — Ordódy Katalin nyolcvanéves. Február 23. — Százhetven éve halt meg Fazekas Mihály író, költő. — Kilencvenöt éve született Július Fučík cseh író, újságíró. SZIPORKÁK A szerelem olyan, mint a láz, megszületik és elmúlik, anélkül, hogy abba akaratunk beleavatkoznék. Két szerelmes érzései csaknem sohasem egyformák. A szenvedélyes szerelemnek megvannak a maga állomásai, egyiken egyik, másikon a másik fél szerelme erősebb. A szerelem az egyetlen olyan szenvedély, mely maga gyártotta pénzzel jutalmaz. Aki nem tud titkot tartani, szeretni sem tud. Senki sem táplálhat magában egyszerre két szerelmet. Nincs íze annak, amit az egyik szerető erőszakkal vesz el a másiktól. A szerelmet rendszerint fukarság űzi el a házból. A nyilvánossá vált szerelem ritkán tartós. A túlságosan könnyű siker rövidesen megfosztja varázsától a szerelmet; az akadályok emelik értékét. (Stendhal) Beteg, fizess! Nyugtalan, idegfeszítö időket élünk. Néha úgy érezzük, a külső negatív hatások szinte elviselhetetlenek. Nehézségek, problémák tornyosodnak körülöttünk. Próbálunk ellenállni, küzdeni vagy csak egyszerűen figyelmen kívül hagyni mindazt, ami lesújtóan hat ránk. Tehetjük ezt mindaddig, amíg nem közvetlenül rólunk, a saját bőrünkről van szó. Mert az utóbbi esetekben határozottan tenni szeretnénk magunkért, a hozzátartozónkért. És van erre módunk? Bizonyos feltétellel igen. S ez a feltétel a pénz. Már elmúltak azok az idők, amikor nem volt ildomos az anyagiakról beszélni az emberek egészségi állapotával kapcsolatban. Az ingyenes ellátást az új biztosítók létrejöttével kialakult helyzet váltotta fel. Ettől sokan a javulást várták, illetve ígérték. A valóság viszont egy kissé másképp alakult. A klienseket egymástól csábítgatták az egészségbiztosítók, s végül a magas létszámú biztosítottakra vonatkozó törvény arra kényszerítette őket, hogy „összeolvadjanak“. A beteget „átigazolják“, állítólag a korábbi tartozásaikat is rendezni kívánják. Eddig ez rendben is volna, de... Az orvosok egy része már magánrendelőt létesített és közülük sokan olyan tapasztalatokat szereztek a biztosítókkal, hogy nem hajlandók velük szerződést kötni. Magyarán: hiába fizeti a polgár a biztosítást, ha orvosra szorul, megtörténik: a kezelésért fizetni kell. Nemrég a lakótelepi szemorvosnál tapasztaltakról beszélt az egyik ismerősöm. Korábban még nem járt ott, és meglepetésére senki sem várakozott az előcsarnokban. A nővér helyett intézkedő úr elmondta neki: ez magánrendelő, az árjegyzék a falon van kifüggesztve. Nem, itt a biztosítókártya nem érvényes. Mivel várakozni nem kellett, rászánta a kétszáz koronát. A vizsgálat után kenőcsöt és új szemüveget írt fel az orvosnő, de megmagyarázta az ö receptjeire felírt gyógyszerért fizetni kell, sőt még azt a pár koronát (a keret és a lencse árához képest valóban csak ennyiről van szó) sem fizeti hozzá a biztosító, mivel neki nincs szerződése egyetlen egészségbiztosítóval sem. Hát mit tehetett? Fizetett az orvosnál, teljes árat az optikusnál, csak azon dühöngött, miért fizet a biztosítónak. Jó, jó, mondhatnánk kereshetett volna olyan szemorvost, akinek van szerződése, és nem került volna ennyibe a vizsgálat, a szemüveg. Valóban megtehette volna, hiszen joga van a szabad orvosválasztásra. A másik eset — amely szintén e témához tartozik — úgy érzem, az előzőnél sokkal megrázóbb. Éppen azért, mert a betegnek nem adatott meg a választási lehetőség. Oly annyira nem, hogy a kór, amely testét megtámadta a gyógyíthatatlanok közé tartozik. A férjnek megmondták: az asszonyka hátralévő élete hónapokban mérhető. Műtéteken, komoly kezeléseken esett át. Ezek költségeit a biztosító térítette. A „mellékes“ kiadásokról a családban nem beszélnek. A pénz kérdése csak akkor merült fel, amikor egy nap nem mentek a kórházba látogatóba, és az asszonyka üzent a szomszédtól: hozzon a férj pár koronát, mert fillér nélkül maradt. Aztán másnap kiderült az ok. Nem volt elég a súlyos betegséggel járó fájdalom, az egyik foga kezdte kínosan gyötörni. A fogorvos megszabadította a rakoncátlan fogtól, mégpedig a zsebpénzként nála lévő háromszáz koronáért. A maszek fogorvosnak ugyanis nincs a biztosítóval szerződése. Az ágyonfekvő beteg nem mehetett mást keresni... Értem én az orvosokat: nem hajlandóak ingyen dolgozni. Még az elégedetlen patikusok gondja is felháborító: a saját pénzük fekszik az eladott és a biztosítók által nem térített gyógyszerekben. De végül is mindez az egyszerű emberen, a becsületesen fizető biztosítotton csattan. Számára nem maradt más hátra, mint: beteg, fizess! (Ha van miből!?) DEÁK TERÉZ illusztrációs felvétel
