Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-09-22 / 25. szám

feliiltem egy lesre, vagy leuitem egy bokor mo­­ge es vartam, hogy az az oktondi vad legelesz­­ve odatevedjen, es akkor leldjem. Mindig igye­­keztem a vaddal megmerkdzni. No persze ez a merkozes csak az egyik fel szamara volt vesze­­lyes, esetleg vegzetes, de a vadaszat sportjelle­­get erosen kidomboritotta az, hogy en igyekez­­tem megmerkdzni a vad erzekszervevel, a mi­­enknel tokeletesebb szaglasaval es latasaval, en igyekeztem hozzamenni, a leheto legkozelebb. Hiaba lehet egy modern puskaval 3-400 meter­­re is pontosan ceiba loni, en igyekeztem meg­­kozeliteni a vadat nehany tizmeterre vagy meg kozelebb.- Hany puskaja van?-Ot.- Van kedvence is?- Van. - Melyik es miert?- Azert a kedvencem, mert azt hasznaltam a leggyakrabban: egy 243-as Winchester, erthe­­tobben, civil nyelvre forditva ez egy 6 mm-es atmeroju lovedeket jelent, tehat kdnnyii lovede­­ket, ha belegondolunk, hogy a pisztolyokba 9 mm-es lovedeket hasznalnak.- De miert a kedvence?- Ez erdekes dolog, szavakkal nem tudom pontosan leirni: ez egy erzes. A puska a vadasz­­nak tobbet jelent, mint egy eszkozt, munkaesz­­kozt. Ez nemcsak nalam ervenyesiil, hanem ez az erzelmi viszony az okozoja annak, hogy na­­gyon sok puskamuves muveszi erteku puskat gyart, gravirozza, arany betetekkel disziti, tehat a puska egyben ekszer is, es olyan viszony ala­­kul ki, hogy ha husz egyforma fegyver volna, akkor biztosan csak azt az utottet-kopottat ven­­ne az ember a kezebe, mert abban bizik, mert ez is egy kriterium, hogy oda hordja a golyot, aho­­va az ember szanja.- Nagyon konnyen tanult, allitolag kitu­­no emlekezokepessege van. Valdban egyszeri olvasassal jegyzi meg a szovegeket?- Igen, kifejezetten vizualis tipusu emlekeztdtehetsegem volt mindig, es ez sza­­momra lehetove tette azt, hogy aranylag rovid ido alatt nagyon sokat elolvassak, sokfele konyvbdl tanuljak, ne csak a tankonyvbol. A masik tehetsegem a jo emlekezotehetseg volt. Annak idejen meg nehany honap mulva is em­­lekeztem ra, melyik abra hanyadik oldalon volt, vagy egy bizonyos reszlet egy bizonyos oldal melyik fejezeteben van, es idezni is tudtam a szovegreszletet. Ez nem fejlesztett, hanem ve­­lesziiletett kepesseg volt, ami mara mar megko­­pott, de ma se hasznalok jegyzetfuzetet. Volt egyszer egy tanarom az orvosi egyetem fizika tanszeken, aki fizikuskent megtanitatta veliink a Mengyelejev-rendszert beteve, nem csak a sorrendet kellett tudni, hanem az atomszamo­­kat, az osszes jellemzojet az elemeknek. Ugyanabban az evfolyamban a vegytantana­­runk pedig vegyesz letere butasagnak tartotta megtanulni ezt a tablazatot, mert az egy olyan alapanyag, amely minden fizikai tankonyvben megvan vagy pedig a falra kiragasztva a labo­­ratoriumokban, ugyhogy elegendo ratekinteni es onnan elolvasni. Ebbol azt tanultam meg, hogy ami foldsleges, azt nem kell megjegyezni.- Mindig jo tanuld volt, vagy pedig csak az egyetemen lettek jo eredmenyei?- Volt olyan evfolyam tobb is, melyben tiszta egyesem volt - a magaviselet kivetelevel.- Felszolalasaira, beszedeire irasban ke­­sziil?- Sehogy se.- Rdgtbnoz? - Igen. Lehet, hogy ennek sok hatranya van, de nem szoktam kesztilni. Odaallok, kdriil­­nezek es elkezdek beszelni.- Konnyen kot kontaktust az emberek­­kel?- Konnyen, kozvetlen ember vagyok, soha nem voltam felvago tipus, soha nem ereztettem folenyt az emberekkel szemben. Mivel erdeklo­­do tipus voltam, altalaban a tarsasagban is in­­kabb hallgattam. Hallgattam, hogy mirol be­­szelnek, mi a velemenyiik, es l'gy alakitgattam ki magamban egy olyan kepet, amelybol aztan altalanositani is tudtam. Eleg sokaig tartott, hogy nem avatkoztam bele a beszelgetesbe, az­tan a hallgatagsagomnak volt egy masik oka is: az olvasottsagommal sok esetben ellenkezo ve­­lemenyt kellett volna nyilvanitanom, amely esetleg sertette volna azokat, akikkel tarsalog­­tam, hat inkabb hallgattam.- Nem akarta megbantani oket?- Nagyon szeretem az embereket, ez alap­­termeszetem. — Ez az alapallasa osszefiigg azzal, hogy az orvosi palyat valasztotta?- Ez csak veletlen volt. Politikus szerettem volna lenni mar mint gimnazista, es ezert ra­­gadtam meg az elso alkalmat 1989-ben, hogy visszaterhessek a gyermekkori almomhoz. Or­­vossa ugy valtam, hogy edesapamat nagyon szerettem, es eppen a palyavalasztas honapjai­­ban voltam, erettsegi elott, amikor apamat egy szivrohammal bevittek a kassai korhazba. Es en akkor hirtelen elhataroztam, hogy apamon segi­­teni fogok es jo kardiologus leszek. Rossz ka­­der voltam, mert apam jegyzo volt, nem vettek fel az elso nekirugaszkodasra, de masodszorra sikertilt. De en az alatt az ev alatt, amig vartam a masodik felvetelimre, mar megtanultam az egesz elso evfolyam anyagat, ugyhogy mindig legalabb masfel evvel a tobbiek elott jartam. Je­­lentkeztem is az egyetem dekanjanal, szerettem volna egyszerre ket evfolyambol vizsgazni, de nem lehetett, a dekan arra hivatkozott, hogy a gyakorlatokat kotelezd elvegezni.- Tudott meg az edesapjan segiteni?-Nem, mert eppen utolsoeves voltam, ami­kor meghalt. Ekkor egy atmeneti erdektelenseg uralkodott el rajtam, ugy ereztem, foldsleges, amit en csinalok, de aztan nem volt nehez ra­­dobbennem, hogy sok mas szenvedo ember is van, akin segithetek. Igy aztan folytattam a ta­­nulast, tiz vizsgank volt, ebbol negy allamvizs­­ga az utolso evben. Volt a vizsgan konfliktusom is. Ebben az idoben en nem jartam eloadasokra, engem a tanaraim eloadasokon nem lattak. Ak­­koriban kotelezd eloadasok voltak, nekem volt felmentesem bizonyos szamu eloadas alol mint valogatott lovesznek. Orszagos valogatott vol­tam, sportmesteri rangom volt, tehat ezekre az edzesekre volt felmentesem. Az otodik evfo­lyamban jartunk mar, mikor volt egy CSISZ- gyuldstink, melyen megjelent a tanari kar, es engem nagyon kritizalt az osztaly elnoke. Az­tan az osztalyvezeto, Himpan, a kassai ideg­­gyogyaszati klinika vezetoje felszolitott, hogy mondjam el, hogyan tanulok, ha nem jarok az eloadasokra. Hat en erre elmondtam naivan, hogy negy nyelven tanulok, es ez nekem sokkal tobbet ad, mint a tanarok eloadasa, mert ok a rendelkezesiikre allo ido alatt nem tudnak annyit elmondani, amennyi a konyvben van. Hat erre aztan volt vihar, egymas utan felugral­­tak a tanarok, mindenfele taknyosnak lehord­­tak, a kesobbi egeszsegiigyi miniszter, Matejicek azt mondta, hogy na, majd meglat­­juk, nem kell lebecsulni a tanari kar munkajat stb. Aztan jottek azok a vizsgak, amelyekre szi­­vesen emlekszem vissza, mert ez parbaj volt a tanarok es enkozbttem. Tovabbra se latogattam az eloadasokat, ami a sebeszeti allamvizsgan majdnem megbosszulta magat. Az egyik tetel­­kent a vesetuberkulozist huztam. Elmondtam, ami errol a tankonyvekben szerepelt, az urolo­­gus azonban azt mondta, hogy o ezt a feleletet nem fogadj a el, mert o ezt maskeppen adta eld. En pedig azt mondtam, hogy en azt a magyara­­zatot nem fogadom el, de hajlando vagyok el­mondani azt is - mert az egyik Streber lanytol elolvastam a iegyzeteket. Hat elmondtam nekik ezt is, mert kivantak. Erre fdlallt az egyik pro­­fesszor, aki mar kozel jart a kilencvenedik eve­­hez, es lekent egy nagy pofont - az allamvizs­gan. Meglepetten neztem ra, azt mondta az dreg, hogy ezt azert adta, hogy emlekezzek drokre a gratulaciora, masreszt pedig drokre emldkezzek ra, hogy sose legyek folenyes az eletemben, mert az megbosszulja magat.- Csalodott az emberekben?- Gyakran, de mar ezt is megszoktam, ugy­hogy sportosan veszem. Nekem az alapterme­­szetem: segiteni az embereken. Es az szinte tor­­venyszeru, hogy akinek nagyon fogok segiteni, abban nagyot fogok csalodni. Erre szamtalan pdlda van. Sok ember szamara masnak a jd szi­­ve vagy a segiteni akarasa csak eszkoz, es azt rdgton elfelejti. Legutobbi nagy csalodasom Takats Emod. Akkor, amikor mindent meg kel­lett tenni annak erdekeben, hogy a komaromi szinhaznak magyar igazgatoja legyen, es o le­gyen az, en tenyleg harcoltam ezert, ami na­gyon nehez feladat volt. Ez a Takats Emod most, amikor megkerjuk valamire, visszautasit minket. Megkertiik, hogy jbjjon el a mi­­tingiinkre es vezesse azt, erre azt valaszolta, hogy o nem bohoc, hogy mutogassa magat.- Voltak eleteben peldakepei, netan poli­tikus is?- Voltak. Amikor sportolo voltam, akkor a finnek voltak a peldakepeim, ifikent gerelyhaji­­tassal kezdtem, s akkor egy finn bajnok, Jervinnennek hivtak, annyira befolyasolt en­gem, hogy egyszer azt olvastam tole, hogy o nem jar tancolni, mert ezzel megbontana a ge-

Next

/
Oldalképek
Tartalom