Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-09-16 / 24. szám

getni, segiteni, akkor hiaba tanult, nem lesz drtel­­misdgivd, valami m6don elveszik sajat nepe, a ko­­zosseg szamara. Nyugtalanit a helyzet, amelybe 1989 utan a szlovakiai magyarsag jutott, es neha valdban az az erzesem, mintha szandekosan ma­­gunkra akamank szakajtani az eget, hiszen szeme­­ink eldtt olyan szomyu tragediak jatszodtak le a Balkanon, hogy ha abbol nem okulunk, akkor megerdemeljuk sorsunkat. A jugoszlaviai magyar nepcsoport felere csokkent az elmult konfliktusok soran, 6s leteben veszelyeztetett ma is. Ez arra fi­­gyelmezet, hogy ez megtortenhet veliink is, ha nem vigyazunk. Es hogy ne tortenjen meg, arra el­­sosorban az erintett nepcsoportnak kell iigyelnie. Nem epithetunk arra politikat, hogy ez vagy az ki­­segit benniinket. Magunkat kell megovnunk a ba­­joktol. En nem hiszem, hogy egyetlen amerikai katona is hajlando lenne meghalni, hogy meg­­mentse a szlovakiai magyarsagot. Ezek akkora os­­tobasagok a poltikai elkepzelesekben, amelyekre figyelmeztetni kell az embereket. Vallom, hogy az a politikai kultura, amelyet 1918 utan a szlovakiai magyar halado gondolkozas kitermelt, az jarhato, jo politikai kultura volt, melyhez ha tartjuk ma­gunkat, a tragediatol megovhatjuk a nepiinket. Vallom, hogy nekiink mint kisebbsegnek van egy­­fajta kiildetesunk, kiilonosen most, hogy Szlova­­kia onallo allamma alakult, ds a szlovdk nemzet a maga allamaval teljes mdrtekig egyenrangu part­­nere lett a magyar allamnak es a magyar nemzet­­nek. Ebben a partneri viszonyban mi, kisebbseg vallalhatjuk az un. hid-szerepet, vagy nevezztik maskent, en az utobbi iddbenjobb szeretem a koz­­vetito szerep kifejezest hasznalni. Mert ebben job­ban benne van az ide-oda munka. Azert is besze­­lek a kdzvetitdrol, mert mar irok egy regenyt, amelyben lenyegeben 1918 ota, egy kisebbsdgi dr­­telmisegi embemek a sorsan keresztiil probalom bemutatni, hogy az elmult evtizedek soran ez az ertelmisegi mi modon teljesitette a kozvetitd sze­­repdt. A testiinkre szabott problemakorbe es az it­­teni tortenesekhez kapcsolodva jatszodo regeny lesz. Ahogy nines kdt egyforma hazassag, ugy nines ket egyforma kisebbsdgi sors sem. A mi szlovakokhoz ds Magyarorszaghoz valo viszo­­nyunk igen sokban kiilonbozik a romdniai magya­­rok romanokhoz es Magyarorszaghoz valo viszo­­nyatol is. Az utobbi evtizedben sok baj abbol eredt, hogy probaltuk elmosni ezt a kiilonbseget. Ettol az elmosastol meg kell szabadulni. Ne pelda­­lozzanak Del-Tirollal, mert ott egeszen mas az db­­ra. Egyrdszt ott az osztrakok az olaszokkal dllnak szemben, es az osztrakok keriiltek jobb helyzetbe az olaszok rovasdra. Egyszeru oknal fogva: az osztrakok eppugy gyoztesek voltak a 2. vilaghabo­­ruban, mint ahogy a csehek es szlovakok. Az te­­hat egy forditott helyzet a szlovakiai magyarsdg szemszogdbdl, ds nem igaz, hogy a szlovakiai ma­gyarsdg dpp olyan egyszeruseggel ldphet fel a ma­ga jogainak kivivasadrt, mint a del-tiroli osztra­­kok. Mert Olaszorszag fasiszta volt, dppugy, mint Magyarorszag. Egeszen forditott helyzetrol van szo, es ezdrt mondom azt, hogy nem jd, ha olyan dolgokkal pdldaldzunk, melyek nem teljesen egyenertekuek. Talan az irodalomnak egyik nagy kiildetese lenne az, hogy ezekre a sajatossdgokra folhivja a figyelmet, az emberi eletnek erne eluto mozzanataira, szineire, jellemzoire. Ezt a leheto­­seget szeretndm kihaszndlni meg az irodalmi teve­­kenysegemben es remelem, hogy e telen befeje­­zem a regdnyt. DR. GARAJ LAJOS Szoke Jozsef Halalugras (reszlet a Kozvetito cimu regenybol) Egy varosi rendor ebresztgette, aki hazi­­asszony, Schlosser neni kiseretdben allott a szoba­­ban. Pickmannak erolkodnie kellett, hogy meg tud­­jon fordulni az agyon, amelynek ossze-vissza gyurt takaroja oly szorosan racsavarodott a testere, mint folyondar a Duna-menti erdoseg faira. Meg mindig nadragban volt, amit lefekvdskor nem vetett le, es a mely alvastol a nydla is vdgigfolyt area frissen sar­­jadt sortein. Alom kode lepte be tekintetet, mellyel a varosi rendorre es a haziasszonyara nezett, aki ke­­zet tordelve, neman allott a kitart ajtoban. De aztdn lassan-lassan ez a kod is szertefoszlott, ds az agya tisztulni kezdett a reszegseg parajatol.- Micsoda kegyetlensdg, hogy az embert haj­­nalok hajnalan felverik almabol! - mormogta mo­­gorvan, meltatlankodva, es merges, buldog tekin­­tettel meredt a hivatlan vendegekre.- Szalay ur (ez volt Pickman valodi neve), el­­nezeset kerem, de mar del van... A haziasszonyatol tudom, hogy onok hajnalban tertek haza a baratja­­val, Bajusz urral. El tudna mondani, hogy mi tor­­tent vele azutan?- Hogy, hogy mi tortent vele? - nezett korul ri­­adtan a szobaban, s egyetlen pillanat alatt kijozano­­dott. Csupan most dobbent rd, hogy bajusz nines a szobaban.- A baratja ugyanis..., vagyis beleugrott a Du­­naba - kozolte zavartan, ugyanakkor nemileg tul­­zott targyszeriiseggel a rendor.- Hogy, hogy beleugrott a Dunaba? - ismetel­­te meg Pickman a rendor szavait, hogy egeszen tu­­datara ebredhessen e szavak ertelmenek.- Ugy, hogy a kikoto munkasai lattak, amint a vaskorlatra felmaszott, es... ds a zakojat is ott hagy­­ta a hidon... De semmi iizenetet, levelfdlet nem ta­­laltunk a zakoban, ahogy ez ilyenkor szokas szo­­kott lenni - kozolte szakszeruen a rendor. Pickman most mar atult az asztal mellett allo rozoga szekre, szemben a rendorrel, aki eldtt nemi­­leg megsdrgult, kozonseges ivpapir hevert, bizo­­nyara a keszitendo jegyzokonyv szamara.- Remes! - mondta tompa, szintelen hangon a haziasszony, es oly vadloan meresztette savoszinu szemet Pickmanra, mintha mindenert 6, csakis 6 lenne felelos.- Maga egesz djszaka egyiitt volt a baratjaval: tudna-e tettere valami magyardzatot felhozni? - kdrdezte a rendor, ds ceruzajat varakozoan nyugtat­­ta a papirlapon. Pickman megprobdlta valamilyen rendszerbe, azaz idorendi sorrendbe szedni az elmult djszaka esemenyeit, de a kulonbozo idopontok furcsan osszekuszalodtak, egymasba gabalyodtak: meg az­tdn nem is mondhatott el mindent oszintdn ennek a kopaszodo, dsziilo rendomek, aki nagyon tisztessd­­gesen, tort magyarsdggal kdrdezgette, ds meg sem probalta mas nyelvre forditani a sz6t (6h, Istenem! 6 mdg a monarchia rendoriskolajabol keriilt ki, ahol a rendor nyelve, marcsak praktikus szempont­­bol sem terhetett el az iigyfelek nyelvetol.). Vagyis a rendor nagyon tisztessegesen, szeliden meredt rd, aterezte a tragediat, de belole minden fontos pilla­­natnak a kepe hirtelen tovaroppent, a semmibe foszlo egtajak fele; mas, sokkal regebbi emldkek meg labujjhegyen oda lopakodtak hozza, nyugtala­­nitoan, alattomosan, mint holmi orvul aldozatukra leskelddo katonai felderitok, akik oly varatlanul csapnak le az alakulatuktol elcsamborgo katonakra, hogy meggyotorhessek, kiszedjek beloluk az ellen­­sdg valddi szandekait, megismerjek valos erejet. Igen, a szavak oserdejeben e kdt szo: katonas­­kodas es halal, kulcsszo. Kdt kulcsoloszo: szokulcs. Bajusz mindig rendkiviil szukszavuan szolt a fronton tortentekrol. Pickman pedig olyan volt, hogy nem akart beletenyerelni senki lelkivilagaba. Nem kdrdezgette, nem faggatta az eleterol, habonis elmenyeirol. Fiatalos kivancsisagbol sem. Mdgis volt egy epizod, egy dobbenetes elmeny, amit ba­jusz tobbszor felemlitett, foleg borgozos allapota­­ban meselt, amikor a szo mar folyekonyabb lett, ds a lelek rejtett labirintusai is megnyiltak. Ilyenkor minden regi dolog visszater, es az egdsz mult ugy zuhog rad, mint a viz hullamai. Bajusz is ilyen szomjas mohosaggal tert minduntalan vissza Bak­­acs hadnagy historiajahoz, aki valahol Galiciaban esett el a fronton. Bakacs nem birta cdmdval a re­­menyteleniil hosszu aloharcot, a loveszarkok vakondeletet. Agyara ment a sziintelenul csorgo eso, az emberi iirulektol buzos sar, a vigasztalanul szurke orosz eg. Szablyat rantott, kiugrott a lovdsz­­arokbol es egyedul indult rohamra. Orditozva, el­­borult tekintettel kaszabolta az utjaba eso bogan­­csokat, bkorfarkkorokat. Valojaban azt se tudta, merre van elore, s merre a hdtra. Es ekkor a ldgen at tuzersegi lovedek siivitett feleje. Vercsehangon vijjogott a halal. Aztdn egy robbanas, fust, hulld ro­­gok, sar, kenkoves buz, es amikor mindez tova­­szallt, elcsitult, a fust szerteporladt, Bakacs sem volt sehol. Eltunt a fusttel, dorrenessel, akdr az is­­tenek. Erre szukult az emlekezete. Bakacs haldlara. Mi okb61? Es mi itt a titok? Bajusz ezt mondta: „Bakacs volt, nines. Micsoda szep halal: volt, nines!”. Aztdn ugyanezt kerdezve is megismetelte: „Volt, nines?” Hol itt a mindent meghatarozo titok? Pickman szamara akkor ugy tunt, hogy ez a kdt sz6 mindent elmond, es mindent magaba rejt. „Volt, nines! Volt, nines?” Sokszor toprengett valos ertel­­mukon, es most eszebe btlottek a hindu vallas szent konyvenek, a Bhagavad-gitdnak a szavai: muldkony mind, jo - eltunik...”, ds tovabb: „Ami nines, nem sziilethetett meg, ami van, lesz drokre mar.” esupdn az egyetlen, a hatalmas isten az, aki „atvaltozni se tud, csak van.” Bajusz ezt mondta: „Ahol Bakacs eltunt, semmive lett, ott tavasszal vi­­rag nyilt”. Ki tudja, belole hoi nyilott virag. Volt, nines. Soha nem sikerult felderiteni, hova sodorta a viz. Azokban a honapokban sok hulldt sodortak a folydk: sok magyar hulldt. Ki tudja hova lettek? Pickman a Duna partjan nott fel, ismerte a szokdst: az ismeretlen hulldt gyakran lokik vissza az drba, nehogy a falu koltsegen kelljen eltemetni. Ez per­­sze bunds tett, de ki kerte szamon azokban a hetek­­ben, honapokban a torvdnyt? Ha a hulla fennakadt Doborgaznal, tovabb usztattdk Siily irdnydba. A sii­­lyiek pedig oly szegenyek voltak, hogy temetojuk se nagyon volt: tovabb usztattdk a szerencsdtlent Bos irdnydba. Hiszen aki a vizbe kivdnkozott, an­­nak nagyon mindegy, hoi nyilik testdbol virag, hoi sarjad helyebe fu, fa: fuzfa, nyarfa. Vagy ahogy Ipolyi irta: „a hosbol almafa, a hiisdges szeretobol rdzsa, a csapodar, hutlen nobol gyiimdlcstelen sze­­derfa, a gonosz no pedig szederinnd lesz, ds vegig nyulik a vildg minden utjain, s ki rajta akad, annak meg kell halnia”.

Next

/
Oldalképek
Tartalom