Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-01-28 / 2. szám
K.E IRT ESZNhRP TAR Amit a magokról tudni kell Február első felének napjai közül említést érdemel a Balázs napján (február 3-án) tartott balázsolás, vagy a „Balázsáldás“ szertartása a római katolikus templomban. Február 14-e Bálint napja, mely a latin Valentinus egyenes leszármazottja. A hagyományok szerint Bálint napján szoktak visszatérni a vadgalambok — a tavasz biztos jeleként. Sokféle ekkor kezdik metszeni a szőlőt, hogy legyen elég bor a következő Bálint-napra. Lassan elérkezik a magok vetésének ideje. Sőt vannak olyan zöldségtermesztők is, akik a korai palántanevelésre szánt magokat már elvetették, mások viszont csak most tervezgetik, hogy milyen magot vásároljanak. Az első, s talán a legfontosabb tanács, hogy csak államilag minősített magokat szerezzünk be, melyeknek a csomagolásán többek között a jótállási idő és a fajta neve is fel van tüntetve. Csíraképességén a tiszta mintából optimális laboratóriumi feltételek között, meghatározott idő alatt nyert normális csírák számát értjük százalékban kifejezve. Hasonló fontosságú a csírázási erélynek nagy jelentősége van, mert a gyorsan csírázó, életerős mag erősebb kezdeti fejlődést tesz lehetővé, s ennek kedvező hatása legtöbbször az egész tenyészidő alatt tapasztalható. A csírázási erélyről próbacsíráztatással győződhetnek meg. Erre a célra legmegfelelőbb az ún. Petri-csésze, de bármilyen sima-aljú üvegtálat is használhatunk. A tál aljába helyezett nedves itatóspapírra 50 vagy 100 magot teszünk, majd a tálat többé-kevésbé légmentesen letakarjuk pl. tányérral. Közben ügyeljünk arra, hogy az itatóspapír mindig nedves legyen. Néhány nap múlva a magvak csírázása megindul. Két-három nap múlva megszámláljuk a kicsírázott magokat és kiszámítjuk a csírázóképesség százalékát. Abban az esetben, ha a birtokunkban levő magvak 50—60 százalékon aluli csírázóképességgel rendelkeznek, akkor azokat már nem érdemes vetésre felhasználni. Jól bevált módszer az ún. előcsíráztatás, melynek azt a magkezelési eljárást nevezzük, amikor a magot a kezelés gyorsítása céljából vetés előtt, az első gyököcske megjelenéséig a növényfaj vagy fajta leggyorsabb csírázásához szükséges hőmérsékleti és nedvességi állapotban tartjuk. Elsősorban a nehezen csírázó, a talajban hosszú ideig elfekvő magvakat (petrezselyem, sárgarépa, paprika, cékla stb.) szokták előcsíráztatni. Az előcsíráztatást általában nedves homok vagy fú'részpor között végezzük. Időtartama általában 1-2 naptól 8—10 napig lehet. Kivétel a gyökérzöldségek nedves homokban való csíráztatása — amely a magvak olajtartalma miatt — jóval hosszabb ideig, egy- másfél hónapig tart. Az előcsíráztatott mag sikeres használatának előfeltétele, hogy vetése optimális hőmérsékletű és nedvességtartalmú talajban történjen. Száraz, hideg talajban a nedvesítés közben megindult csírázási folyamat megakad, és a mag elpusztul. A korai burgonyatermesztésben általában elterjedt a vetőgumó-előhajtatás (csíráztatás). Lényege, hogy a gumókat szaporítóládákban 12—14 C-fok hőmérsékletű, szórt fényű helyiségben tartják 4—6 héten át. Ezalatt a gumók rügyeiből rövid (1-2 mm-es) hajtások fejlődnek. Ily módon a gumókból a végleges helyre való ültetés után gyorsabban fejlődnek ki a fiatal növények, és korábban kezdődhet az új termés szedése. A vetőmag és egyéb szaporításra szánt növényi rész (dughagyma) szárítását hőkezelésnek nevezzük. A vetőmag-hőkezelés célja elsősorban a csírázóképesség növelése. Hatására az átlagosnál több vizet tartalmazó, gyengébb csírázóképességű vagy túlságosan friss és az utóérésen még át nem ment magvak (növényi rész) csírázóképessége lényegesen javul. A hőkezeléssel egyes növényfajokon fejlődésbeli változás is előidézhető, pl. az uborkán, tökön, dinnyén stb. Korábban jelennek meg a nővirágok. Az ún. dughagymaaszalás módszerének lényege az alábbi: a dughagymakezelő helyiségben 14—21 napon át tartják a hagymát a szükséges 35—40 C-fokos hőfokon. Az alacsony hőmérsékleten tartott — hőkezelés nélküli dughagyma — a második évi fejlődési időszak kezdetén hagymatest (hagymafej) képzése után magszárat fejleszt és magot érlel. Az apró magvú zöldségfélék állandó helyre vetésekor ismétlődő nehézséget jelent a magvak egyenletes elosztása, ami csak közvetítő megoldással lehetséges. Bevált szokás a vetőmag keverése hozzá hasonló fajlagos tömegű ballasztanyagokkal. így sokkal könnyebb a vetőmag egyenletes elosztása, de gondosan ügyelni kell arra, hogy a vetőmag és a hozzáadott ballasztanyag jól keveredjen, mert ha a mag külön rétegeződik, az egyik helyen csak vetőmag, a másik helyen pedig csupa ballasztanyag kerül a földbe. Helyette inkább a precíziós vetést ajánljuk. A drazsírozott vetőmag kétségtelen előnye, hogy megkönnyíti az apró magvak vetését, és fölöslegessé teszi a nagyon munkaigényes ritkítást. Ezzel szemben viszont elég gyakran tapasztalható, hogy a drazsírozott mag nehezen csírázik. Ilyenkor a burkolóanyag fejt ki csírázásgátló hatást. Éveken át panaszkodtunk a szokatlan kémény telre, hosszantartó fagyhullámokra, amelyek mértéktelen károkat okoztak a gyümölcsösben, szőlőben egyaránt. Ezúttal éppen az elmaradt fagy miatt aggódunk, amely annyira nélkülözhetetlen a fás növények mélynyugalmi állapotához. A természet rendje szerint ugyanis van egy rövid időszak, amikor a növényekben a nedvkeringés a minimumpontra jut. Ha ezt a szakaszt egy tartós meleg időszak meggátolja, ez megzavarja a növény normális „menetrendjét", felkészülését a következő életciklusra. A nedvkeringésben megzavart fák ilyenkor jóval idő előtt duzzasztják meg a rügyeiket, kihajtanak, virágba borulnak, ami távolról sem jelenti, hogy a termésig is eljutnak. Az idei télen (január 12-ig, a cikk írásáig) nem volt „mélynyugalmi“ fagy, a fákat az ismétlődő melegrekordok igencsak megzavarták. A rapszodikusan érkező légtömegek ellen tenni semmit nem tudunk, ám az bizonyos, hogy egy jó termőerőben lévő, teljesen kifejlett koronájú, egészséges fa esélye a jövőre nézve nagyobb, mint a kezelési hibáktól szenvedőé. A téli-télvégi gondozási, törzsápolási munkákat ezért az idén fokozottabb odaadással végezzük el. A körültekintően végzett metszés egyik alapfeltetele a jo minőségű, éles szerszám. Az életlen olló, vagy fűrész ugyanis roncsol, sok kárt okozhatunk velük a növényben. A roncsolt seb nehezen gyógyul, felülete nagyobb, mint az azonos kerületű ép sebzésé. Különösen a nagyobb ágak levágásánál legyünk körültekintőek. Ezt a műveletet lehetőleg három szakaszban végezzük el. Először az ágazat fölött 20— 30 cm-rel alulról(l) fűrészeljük be az ágat, keresztmetszetének egyharmadáig. Ezután a bevágás fölött, tehát az elágazástól 30—40 cm távolságra fűrészeljünk felülről lefelé. Az első, az alulról történt bevágás megakadályozza, hogy az ág lehasadjon. Harmadik lépésként fűrészeljük le a megmaradt csonkot, mégpedig az ággyűrű (az ág alapjánál lévő megvastagodás) fölött néhány milliméterrel. Metszéskor megsértjük a növény szöveteit, sebeket ejtünk. A kisméretű seb, amilyen például a vesszők visszavágásakor keletkezik, hamar gyógyul. Minél nagyobb a seb, és minél idősebb részen van, annál lassúbb a kalluszképződés, a beforradás. A kezelés első teendője, hogy éles késsel, lehetőleg kacorral vágjuk simára, ép szélűre a metszlapot. A másfélkét cm-nél nagyobb átmérőjű sebzést kezeljük sebkezelő-, védő anyaggal. A seb szélén a kéreg néhány milliméterét is kenjük be, hogy biztos zárt felületet kapjunk. Ez a kezelés nemcsak a gyógyulást segíti, hanem megakadályozza a járulékos rügyek, ezáltal a vízhajtások képződését is. A visszavágással egy- vagy többéves fás részeket távolítunk el. Ezekben sok a tartalék tápanyag, tehát metszéskor veszteség éri a növényt. Pótlásáról ezért feltétlenül gondoskodjunk. Minél többet vágtunk le a növényről, annál több tápanyagot kell visszaadnunk. Ifjítás után például nem elegendő az évente szokásos műtrágyaadag, hanem szerves trágyával gyorsítsuk a fa vagy cserje gyógyulását, növekedését. CSIBA LÁSZLÓ Hőkezelt dughagymából termesztett „Makói fehér“ A fűtetlen fóliasátrak első hasznosítására legmegfelelőbb a retek és a fejes saláta. A termesztett retek fajták közül a „Róza-t“ ajánljuk, mely jó színtartó gumókat nevel. Héja vékony, húsa pudvásodásra nem hajlamos. Ajánlott állománysűrűsége 100 db/m2. A fejes saláta fajták közül hajtatásra nagyon alkalmas a „Hajtató gigant“, mely nagy tömör fejeket nevel, levelei épszélűek, sárgászöldek, kissé hólyagos felületűek.
