Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-09-02 / 22. szám
Igy kezdodott es ert veget Szaztfz eve, 1888. szeptember 13-an Nagybanyan sziiletett a magyar prozairas egyik legnagyobb mestere, Tersanszky Jozsi J eno. Eletere baratja, Tobias Aron emlekszik, amelybol helyszuke miatt csupan reszleteket kozdlhetiink.- En mar sziiletesem napjan exlex voltarn... - mondotta csufondaros hangjan az iro, mikozben bal kezevel hatrabb tolta feje bubjan a kis sapkat.- Nezzed, augusztus 22-en, 1888-ban, varatlanul meghalt az irok minisztere, es a kovetkezd pasas csak egy honapra ra, szeptember 22-en tilt be utana a barsonyszekbe... En meg kozben megsziilettem, szeptember 13-an. (Szeptember 12-rdl 13-ravirrado ejszaka sziiletett. A lexikonokban a 12-i datum szerepel, de Tersanszky a hangszalagra 13-at mondott.) Aki kivancsi ra, utananezhet. 16 evi, a kulturalis ugyek teren vegzett szoigalat utan akkor halt meg a 71 esztendds Trefort Agoston vallas- es kozoktatasi miniszter, akit csakugyan pontosan egy honapra kovetett a masik „pasas”, a 47 esztendos Csaky Albin grof, okleveles iigyved, volt foispan, a 16 szepesi varos keriiletenek kiralyi biztosa. Kozben, „bal kdzrol” Baross Gabor, mint kozmunka- es kozlekedesugyi miniszter vitte a tarca soros iigyeit.- Igaz, nekem nem volt sok dolgom a mini szterekkel... Ok se torodtek sokat velem, en meg meg annyit sem veliik! - csomozta el a gondolatsor vdgdt Tersdnszky, aki mindig a maga logikaja szerint, lougrasban szerette kozolni beszelgetotarsaval mondanivalojat.- Mit gondolsz - ragadta meg hirtelen a vallam -, mi segitett rajtam fiatalkoromban?... Az iras volt, ami elteritett attol, amit vegleges elziilldsnek neveznek.- Elziilles? - neztem vissza a hangfelvevo gep masik oldalarol dobbenten. - Hogy ertsiik ezt?- Nezd, megmagyarazhatom. Olyan csalodas ert avval, hogy nem lehettem kepzomuvesz. Aztan utana voltam sok minden: jegyzogyakornok, utana jogasz, illetve joghallgato, es sehol se volt olyasmi, amibe belefekhettem volna, kedvvel vagy fantaziaval. Hirtelen felpattan az asztal mellol. Az ablak eld lep, engem is odatessekel. Mikozben mondja, hiaba meresztem a szemem, nem latom azt, ami most kepzeleteben felvillan.- Idelatszik a Nap-hegyen, a Tigris utcaban az a villa, ahol en ezelott 55 esztendovel malteroslegeny voltam, majd eldleptem allvanyozova. Ez mar komoly mestersdgnek szamitott, keresetnek, akar meg is ndsiilhettem volna ra. Estenkent munka utan kezdtem el irogatni. Az elso elbeszeldsemmel beallitottam egy szerkesztohoz. A szerkeszto azt mondta: vak tyuk is talal szemet... Ezt dn ugy ertettem, hogy vak kakas is kapirgdlhat az diet szemetdombjan... hazamentem es megirtam a masodik elbeszelest. Ezzel megint beallitottam a szerkesztohoz, Osvat Emdhoz, aki most mar bolintott ra, ami azt jelentette: lekozli a Nyugat... * Egyszer megkerdeztem legkedvesebb konyverol, olvasmanyairol. Letette a borospoharat, konyvespolcahoz lepett. Rovid keresgeles utan kezembe adott egy 1937-ben megj elent kotetet, Kohalmi Bela Konyvek Konyve cimu gyujtemenyet, amelyikben 173 Iro, muvesz, tudos vallott olvasmanyairol. Tersanszkyd l'gy hangzott:- Donto befolyassal irasmu eletem, vilagnezetem megformalodasara, gondolom, egy lehetett. Azt nem olvastam, hanem felolvastak nekem. Benedek Elek irta, ha igaz, az En Ujsagomban jott folytatasokban, a ci'me Edes kicsi gazdam volt es negy-ot eves lehettem. Ez az iras eltantoritott az erdekes, kedves mesektol azzal a hazug hitetessel, hogy a valosdg hu kepe. Nem hiszem, hogy mas iras meg birja velem ezt tenni tobbe. Tehat nem emlithetek egyet sem. , TOBIAS ARON Martsa Alajos Az iro es a furulyas(1941) Fenykepezkedes kozben igy morikalni, bohockodni, ahogyan Tersanszky J. Jend tette, hetkoznapi ember ritkan tud. Eros egyeniseg kell hozza. Aki probalta mar, tudhatja, milyen idegesito helyzet: allni a fenykepezogep elott es viselkedni. Mintha vegrendelkeznenk, ugy erezzuk magunkat: mulando lenyunk hagyomanyozzuk ilyenkor utodainkra. S mikozben eppen eleg gondot okoz rakoncatlan arcvonasainkat rancba szedni, raadasul meg ott izeg-mozog a gep mdgott a fotografus is, akinek eszebe sem jut az utokor. Celunk ellentetes; mig mi arcunk kulonlegesseget mutatnank, 6 a koznapira vagyik. Tersanszkyt mindez hidegen hagyta. 0, mint mindenben, ebben is eredeti volt. Azt csinalta a fenykepezogep elott, amit akart. Gyakran bohockodott, mint ezen a felvetelen is, amely egy sorozat masodik darabja. Martsa Alajos, aki lathatoan kituno tarsa volt a trefaban, ezt az alcimet irta a sorozat ala: Az iro Tersanszky vitatkozik a „zenebohoc” Tersanszkyval. S hogy amit latunk, inkabb volt tudatos alakitas, mint hirtelen dtlet, annak bizonysagaul idezzuk fel, mit irt Tersanszky a bohockodasrol. „Vigyazni kell a bohoc es a bohockodas lecsepulesevel. Mert a bohoc, kivalt az egyeni teljesitmenyevel dolgozo bohoc, van az eldado-muveszetnek legalabbis akkora nagysaga, mint az egyuttesben jatszo szinesz.” „Meg kell gondolni, hogy az emberi ugyesseg mutatvanyai vannak olyan lelekuditdek, mint a szovegnek remeklesei.” A cikk cime ez volt: A bohoc vedelmeben. GERA MIHALY
