Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)
1998-08-26 / 21. szám
faldjudadL/Ui qa a JwcAJuys Walesi mese Elt egyszer egy szegeny ember, Calduladurnak hivtak. Volt egy szep kecskeje, Jenny nevezetu. Calduradur nagyon buszke volt ra. Jenny tisztessegtudo, szelid kecske volt, bekesen turte, hogy gazdaja a dombos legeldre terele, es amikor leszallt az este, engedelmesen ugetett hazafele, hogy Calduladur berekessze az akolba. Egyik este azonban kulonds dolog tortent. Jenny - mintha kicsereltek volna - semmikeppen sem akart hazamenni. Hiaba hajszolta Calduladur, sehogy sem engedte megfogni magat. Korbe-kbrbe szaladt a reten, Calduladur pedig hanyatt-homlok nyargalt utana. De hiaba volt minden igyekezete, meg csak meg sem kozelitette az engedetlen joszagot. Jenny egyszer csak elunta a kergetozest, nekirohant a szomszed keritesnek, es konnyeden atugrott rajta. Mire Calduladur nagy uggyelbajjal maga is atkapaszkodott a keritesen, a kecske mar a masodik szomszed kertjeben ugralt. Nagy ravaszul megvarta, mig Calduladur utoleri, egyet szokkent, es tul volt a kovetkezd keritesen is. Egyre feljebb es feljebb kapaszkodott a meredek domboldalon, fol egeszen a sziklas csucsig, Calduladur pedig egyre elszantabban es mergesebben kovette nyomon. De mar alig birta szusszal. Duheben vegul is felragadott egy nagy kovet, es teljes erejebol a menekulo allat utan hajftotta. A ko eppen fejen talalta Jennyt. A kecske megingott a meredek csucson, es a szakadekba zuhant. Hej, egyszeribe megbanta Calduladur a merget! Nagy nehezen iebotorkalt a kbtormelek kozbtt a szakadek melyere, hogy megnezze, mi tortent kedves kecskejevel. Jenny ott fekudt a foldon bsszetort tagokkal. Szomoruan nezett gazdajara, de mintha csak azt akarna mondani, hogy nem haragszik rea, megnyalta a kezet. Calduladur ket karjaval atolelte az allat fejet, es ketsegbeesett zokogasban tort ki.- Jenny, 6, Jenny, ne hagyj itt! - kialtotta fajdalmasan, es egyre erosebben magahoz szoritotta a kecske nyakat. Egyszerre megszolalt valaki:- 0, Calduladur, nezz ram! Calduladur azt hitte, almodik. Most latta csak, hogy nem kecsket tart a karjaban, hanem egy szepseges szep fiatal leanyt, de olyan szepet, hogy olyat meg sohasem latott. Nagy diobarna szemevel a ferfira tekintett, es vidaman, mosolyogva igy szolt:- Jojj velem, Calduladur!- Ki vagy te? - kerdezte Calduladur amultan. - S hogy lettel kecskebol szepseges leannya? De a leany nem valaszolt, hanem megfogta Calduladur kezet. Calduladur kovette a szep leanyt, ment volna vele akar a vilag vegeig. Hanem azert a kezet, azt megnezte, hogy nem kecskepatat szorongat-e, de latta, hogy hofeher, kicsi keze van a leanynak, szebb, mint amilyet valaha is a kezeben tartott. Mentek, mentek, egyre messzebb jutottak. Vidaman beszelgettek. Calduladur eleteben sem volt ilyen boldog, eleteben sem hallott csengobb hangot, edesebb kacagast. Addig mentek, mig csak egy magas hegy tetejere nem erkeztek. Szinte eszre sem vettek, hogy utkozben lassacskan besotetedett. Ejszaka volt, csak a sapadt hold meg a csillagok vilagitottak. Calduladur korulnezett a hegycsucson, es mit lat? Megszamlalhatatlanul sok hofeher kecsket maga korul. Ameddig csak ellatott, mindenutt kecskek tolongtak korulotte. Hirtelenul valamennyi kecske mekegni kezdett. Olyan hatalmasan, olyan harsogva szolt az irdatlan kecskenyaj mekegese, hogy Calduladur ugy erezte: menten lesopri a hegyrol - nem is a kecskenyaj, hanem pusztan a hangja. A legkozelebb allo kecske, a legnagyobb, az meg eppenseggel olyan hangosan mekegett, hogy tulharsogta valamennyi tarsat. De ha csak mekegett volna! De ezenfelul meg szarvat eloreszegezve, egyenesen Calduladurnak rontott, es alaposan hasba dofte. Akkorat lokbtt rajta, hogy Calduladur eleresztette a leany kezet, harmat bukfencezett, elszedult, es legurult a hegytetorol. Gurult, gurult, egyre sebesebben, egeszen a hegy labaig. Ott fejjel nekiutbdott egy nagy konek, es akarcsak az iment Jenny, elterult a szakadek melyen. Eszmeletet vesztve hevert ott hosszu ideig. Masnap reggel a napfeny es a madarak futtye teritette magahoz. Korulnezett. Mi tortent vele? Ebren van vagy almodik? Nem latott senkit, nem hallott semmit. Egyedul fekudt egy mely szakadek feneken. Lassan feltapaszkodott, leporolta magat, es elindult hazafele. Nagy nehezen haza is jutott, de Jennyt - sem kecske, sem leany alakjaban - nem latta soha tobbe. NAGY ZOLTAN ILLUSZTRACIOJA Hany kis kocka hianyzik ahhoz, hogy teljes legyen a nagy kocka?
