Életünk, 1998 (3. évfolyam, 1-33. szám)

1998-08-26 / 21. szám

Etnlekczteto Augusztus 28. - Kilencvendt eve sziile­­tett Rudolf Wagner- Regeny nemet zeneszerzd. Ki kicsoda? Augusztus 29. — A szlovak nemzeti felke­­les emleknapja.- Hatvan eve halt meg Karinthy Frigyes kivalo magyar regeny- es novel­laird, kolto, ujsagiro es muforditd. S/zipoT’ktf k Minel tokeletesebb egy al­­lam, annal odaadobban es lelkesebben apolja a huma­­nitast; es minel kevesbe hu­­manus, annal lelketlenebb es gonoszabb vele szemben. Ez a magatartas az allam vala­­mennyi tagjara es kapcsola­­tara kiterjed, a kunyhotol a tronig. (Herder) *** ...erdek es emberseg minden jozan szellem szamara ugyanannak a dolognak ket neve... (Saint-Simon) *** Sem tobb, sem kevesebb, csak ember lehetek... Mi is emelhet fel egy halan­­dot jobban, Mint ha az emberseg tiizetdl fellobban... (Csokonai) Elefiink — csaladi hetilap. A kovetkezo szam 1998. szeptember 2-an jelenik meg. A cimlapon Jan Lutring felvetele. Foszerkeszto: Szoke Edit. Szerkesztok: Deak Terez, Hogya Gyorgy, Motesiky Arpad. Tordeloszerkeszto: Kocian Renata. Nyelvi szerkesztd: Volfne Lehel Gyongyi. A szerkesztoseg cime: Radlinskeho 27., P. O. Box 66., 810 05 Bratislava. Tel./Fax: 07/ 326 864. Kiadja a Megbekeles Alapitvany. A lap a SzK. Kulturalis Miniszteriuma, valamint a Megbekeles Alapitvany tamogatasaval keszul. Nyomja a LAMA PRESS nyomdavallalat. Regisztracios szam: 1596/97. Keziratot nem orztink meg es nem kuldimk vissza. A kozolt irasok nem feltetlenill tilkrdzik a lap velemenyet. Hogy hiiledeztunk annak idejen, 1990-ben, amikor el­­kezdodtek az atvilagitasok. Akkor meg nem tudtuk, kinek a neve szerepel a titkosrendor­­seggel egyuttmukodok lista­­jan, s kirol mi fog kiderulni. Egyesek kepesek lettek volna tiizbe tenni a keziiket valame­­lyik baratjukert, munkatarsu­­kert, vagy politikusert. Meg szerencse, hogy nem tettek igy, mert nagyon megegettek volna magukat. A megle­­petesek sorozata folytatodott, s egyre fokozodott a sokkha­­tas. Annyira, hogy az emberek vegiil beleuntak a meghokkento hirek hallgatasaba es olva­­sasaba. Ezek a ferge­­teges informaciok ugyanis lassankent el­­farasztottak, levertte es apatikussa tettek oket. Mindehhez, per­­sze, hozzajarult az egyre csokkeno elet­­szinvonal is. S ahogy szaporodtak a csala­­dok anyagi es szocia­­lis gondjai, ugy fo­­gyatkozott az embe­rek erdeklodese az­­irant, hogy ki kicsoda, ki mit csinal, s milyen a mult­­ja. Az embereknek azzal kel­­lett (es kell tovabbra is) torod­­niiik, hogy helytalljanak mun­­kahelyiikon (foallasukban es mellekallasukban egyarant), hogy csaladjuknak minel ke­vesebb anyagi gondja legyen. Erthetd tehat, ha sem kedviik, sem idejiik, sem erejiik nem maradt arra, hogy masok multjaval, szarmazasaval, egykori tetteivel foglalkozza­­nak. A mindennapos hajszaban magam se figyeltem oda a „vihart kavaro” hirekre, s ha olykor megtudtam is valami ujdonsagot, csak legyintet­­tem, mondvan: en mar sem­­min se lepodom meg. Aztan megiscsak leesett az allam, amikor egyszer azt ol­­vastam az ujsagban, hogy Le­nin nemet iigynok volt. S hogy az orosz bolsevikokat Munchenbol penzeltek. Alli­­tolag azert tamogattak oket, hogy hatalomra juthassanak, s ebbol majd a tamogatok, te­hat a nemetek szandekoztak profitalni. Tudom, mindez csak me­­se. Vita is kerekedett a hir kozlese utan, s a hozzaertok tenyszeru ervekkel alata­­masztva bizonyitottak hamis­­sagat. De azert megis sokakat felkavart. Mert hat ugye, is­­merjiik a mondast: nem zorog a haraszt, ha a szel nem fujja. Valami hasonldt tudtam meg Szaddam Husszeinrol is, csak mas osszefuggesben. Amolyan mindentudo hirter­­jesztok tudni velik rola, hogy 6 Sztalin fia. Ha jobban szemiigyre vessziik fizimiska­­jat, ketsegtelen, hogy talalunk benne nehany vonast, amely valoban Sztalinra emlekeztet. S nemcsak kiilso vonasokat! Valoszinuleg ezek is csak amolyan pletykak. Valoszinu­leg nines semmi valos alap­­juk. De hatha megis? Mert hat ki bizonyitja be, hogy nem igaz az al litas, hogy Zsi­­rinovszkijt es partjat is Nyu­­gatrol tamogattak, espedig a nemetorszagi neonacistak? Meg aztan nem kell messzire menniink a meglepetesekert, eleg, ha vegignezziik az egyes partok valasztasi jeloltjeinek listajat. Sok peldat felsorolhat­­nank, amelyekrol a kiviilallo aligha tudhatja, valosak-e vagy sem. Na de minek sorol­­gassuk? Mi, egyszeru halan­­dok aligha valtoztatunk a tor­­tenelem meneten azzal, hogy elhissziik vagy nem hissziik el a konstrualt meseket, vagy akar a valos tenyeket. De a fentiekbol megiscsak adodik valami tanulsag a szegeny ember szamara: vigyazzunk, mikor es kivel keverediink vi­­taba, kinek tesziink valamit ellenere. Inkabb keruljiik a konfliktusokat, hisz sose tud­­hatjuk, ki kicsoda, kik a szii­­lei, vagy ki lesz a gyermeke. Fl ALA ILONA (a szerzo felvetele)

Next

/
Oldalképek
Tartalom